Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

BEVEZETŐ

gények által lakott területe) napközi otthont létesítenek, s azt Aporról nevezik el. A telket a Szociális Misszió Társulat vásárolta. A cél az volt, hogy dologidő idején a napszámosok felügyelet nélkül csellengő gyermekeinek megnyugtató elhelyezése és ellátása megoldódjék. A város is segített építőanyag és közhasznú munkaerő biztosításával. Gyűjtést is rendeztek, s így 1937. július l-jével működni kezdett az Apor napközi 40 gyerekkel. Az épület ősszel és télen munkástovábbképző tanfolyamoknak és vasárnaponként miséknek is helyet adott. A Szociális Misszió Társulat felhívására és Apor ösztönzésére rendszeressé vált, hogy a plébániatemplom Szent Antal szobrához a hívek tömegesen hordtak élelmiszer-csomagokat a szegények számára.

71 Gyulán a harmincas években már a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület helyi csoportja is tevékenykedett. 1935-ben 1000 gyermeket gondoztak és kezeltek.

72 A szociális tevékenység a városban egyre szélesebb és biztosabb alapokon állt, elsősorban Apor jóvoltából. 1934-ben Ferenc-rendi nővéreket telepített Gyulára: ezzel új rendszerű szociális munka indult a városban. A gondozásra szorulókat családjukban hagyták, a nővérek ott keresték fel őket. Összefogták a város társadalmi, egyházi, jóléti szervezeteit, a pénzalapokat s a bürokráciát mellőzően koncentrálták az erőket. Tervszerű munka indult precíz és rendszeres adatgyűjtéssel és környezettanulmányokkal. Ekkor, 1934-ben létesült a Vár utca elején a régi cseléd- és szolgálati lakásokból a szegényház és rendház. A diakonisszák az említettek mellett kimeszelték a szegények lakását, takarítottak, mostak, hol mire volt szükség. Apor mindig ott állt a háttérben, vezetőként és segítőként. A kiterjedt adatgyűjtő és segélyező munkában alapos részt vettek a kongreganista lányok is.

73 Ezt a segélyezési-gondozási rendszert nevezték akkor „egri" vagy később „magyar" normának. Apor ezt igen jelentősnek tartotta és büszke volt arra, hogy a megyében először Gyulán honosuk meg és azzal az eredménnyel járt, hogy az utcákról eltűntek a koldusok. Felvetette azt is, hogy a még intézményesebb nyomorenyhítés érdekében minden gyulai lakos ajánlja fel jövedelme fél százalékát. Ez esetben - remélte - még a nagycsaládosok segítése is megoldódna. Ismét csalódnia kellett: javaslata nem valósult meg.

74 Nem adta fel, megkísérelte az ún. ínségjárulék kivetését is. A megyei közigazgatási bizottság ülésén felvetette: Mivel az áldozatkészség igen egyenetlen s főként csak a köztisztviselők adakoznak (de azok se mind), ínségjárulékot kellene kivetni, s azt a közadók módján behajtani. Az alispán azonban egy készülő kormányzati rendelkezésre utalva lényegében kitért a kezdeményezés elől.

75 Sikerrel járt viszont a gyulai Szent István Otthon létesítése. Az építkezés ugyan egyszer félbemaradt, majd Beliczey Miklós főispán neje közvetítésével Horthy Miidós felesége eszközölt ki 5000 pengőt s így 1941 január közepén még maga Apor szentelhette fel az új otthont.

76 1922-ben Apor Gyulán négy Mária Kongregációt létesített. Céljuk az azonos rétegbe tartozók összefogása, nevelése, vallásos és általános művelése volt, de bekapcsolódtak a szociális munkába is, amely tevékenység így a város minden utcájában érezhető volt. A szociális háló egyre tökéletesebb lett. Az „Urak Kongregációja" egyben az AVE (Anyaszentegyházat Védő Egyesület) gyulai megalaku-