Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)

II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai

örül a szív a színekben pompázó, napsugárban úszó tavaszi tájnak, boldog a szem, mikor körös-körül látja az ébredező életet, a csírázó növényt, a repdeső pillangót, a zsongó-bongó méhecskét, a zümmögő rovart, a csicsergő dalos madarakat. A lelked áhítozik tavasz után, élet, virágzás, ragyogás kell neki is. De hol az a napsugaras tiszta emberi lélek, melyben a kegyelem élete mindig virágzik, állandóan ragyog, szünet nélkül szépül és tökéletesbül? Gyarlóság, bűn, gonoszság rútítja el az emberi lelkeknek virágos kertjét, mindenütt harc, kenyéririgység rontja meg az Isten legszebb teremtményeinek társadalmát itt a földön. - Oly nagy az ellentét az Isten alkotta tavaszi ragyogás és a bűn okozta emberi küszködés között. De íme az emberi lények közt is van egészen szép, egészen tiszta, kinek lelke csupa virágzás, szíve csupa napsugár, jelleme homály nélküli ragyogás, kinek „öltözete a nap, lábai alatt a hold és fején tizenkét csillagú korona", kinek angyal mondotta: „malaszttal vagy teljes" - Üdvözlégy Mária! Őt, a szeplőtlen Szüzet állította bele az egyház tavaszi napsugárba, a lelki tavasz után áhítozó emberek elé. Teli tüdővel szívjuk magunkba a szent Szűz lelkéből kiáradó májusi virágillatot. Lelkének tiszta szépsége hadd élessze bennünk a tisztaság, a bűnnélküliség vágyát, kegyelemmel és erénnyel teli alakja bizalommal töltsön el az iránt, hogy lehetséges a bűn leküzdése, a kegyelem életének fejlesztése gyarló emberi szívekben, hogy aki tavaszt fakaszt törvényeivel az értelmetlen természetben. Ugyanő isteni erővel virágzást idéz elő az emberi lelkekben is, ha ezek erős hittel, tántoríthatatlan reménységgel a kegyelem befolyásainak engedik át magukat, mint ahogy a szunnyadó csíra feltétlenül aláveti magát a tavaszi nap melegének. Az egyház májusát ne engedjük elmúlni lelki haszon nélkül; tárjuk ki lelkünket: hadd áradjon belé mindaz a tavaszi meleg, mindaz a tavaszi illat, az az éltető kegyelem, melyet Szűz Mária által Isten ajándékoz nekünk. Őrszem, 1924. május 1. 1-2. old. 30. Gyula, 1924. október 1. Apor Vilmos „Gróf Wenckheim Krisztina" c. írása Ismét temettünk. Ismét egy főúri ház kriptájának ajtaja nyílott meg, hogy új vendéget fogadjon szomorú falai közé. Az ókígyósi kastély úrnője fogalom volt egész Békés vármegye gondolkozásában. Élete egy külön korszakot jelent ennek a vidéknek életében. Az a gyermekleány, ki a Bach-korszak alatt szerény, földszintes kúriájának kapujában köszöntötte a császári párt, élete alkonyán megérte, hogy a forradalmi láztól megittasodott magyar katonák belőttek a nagy kígyósi kastély ablakán. A szabadságharc után leigázott magyarság volt ifjúkorának világa és a Trianon által megcsonkított hazánk földje a hant, mely alá temetkezett. És ezen két határ között átélte