Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

testvérének is, továbbra is kiszolgáltatni rendelte azon évi segély összegeket, melyeket ő azoknak életében adott. Végrendeletében nagyobb összegeket hagyott különféle jótékony célokra; a többek közt a Békés megyei, gyulai kórházban is egy ágy fenntartására tett alapítványt. így élt és működött megyénknek derék fia, Geist Gáspár, az egyszerű polgár; életében tisztelve, közbecsülésben, szeretetben állva s elhunyta után is számosaktól áldólag emlegetve. Vajha nemes példája minél több követőkre találna; - hisz e hazának oly igen szüksége van hasonló hű fiakra, a nemzetnek pedig, az övéhez hasonló jellemű, nemes és derék polgárokra. Ha Geist Gáspár életét figyelemmel kísérjük, bebizonyított igazságként fog okvetlenül feltűnni előttünk két dolog, éspedig először az, hogy a szorgalom és kitartás józan előrelátással ésbecsületességgel párosulva végre minden körülmények közt kívánt sikerre vezet, - és másodszor az, hogy a gazdászat, ipar és kereskedés, melyek mindenikének Geist Gáspár, mint láttuk szakavatott munkása volt, tekintsük külön-külön bármelyikét, oly életpálya, mely a legnagyobb egyéni szabadságot és függetlenséget biztosítva, hivatott képviselőjének tisztes társadalmi állást, s ha vagyoni meggazdagodást nem is minden egyes esetekben, de a jólétet, vagy legalább a biztos megélhetés módját mindenkor megszerzi. Ha korunk irányát, vezérelvét vizsgáljuk, - tekintsük bár az egész társadalmat, vagy csak magát az egyént, - nem mindenütt és mindenben, azon törekvést látjuke érvényesülni, mely elsősorban a biztos megélhetés, de végelemzésben mégis mindig könnyűszerrel való meggazdagodás mikéntjét iparkodik különböző utakon és módokon megvalósítani? Nagy hibája és szerencsétlensége az korunknak, vagy talán emberi természetünknek, hogy mértéket tartani nem akarunk, a tisztességes keresettel nem elégszünk meg, nem tudjuk magunkat beletalálni helyzetünkbe, hanem minden keresményünket, az őrült vagyon hajhászásban vesztegetjük el. S hova fog vezetni előbb utóbb ezen lázas, erőszakos törekvés, ezen a társadalom életerét felemésztő járvány? azt jellemzőleg fejezte ki nagy hazánk fia, Deák Ferenc e szavakban: „Igen rosszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak a harcok zivatara sodorhat el egy nemzetet, - van még egy más lassúbb, de dísztelen és aljas nemzeti halál is: a közeiszegényülés, vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni legszentebb kötelességünk." S vajon összedugott kezű tétlenséggel, hiába való üres nagy szavakkal, vagy mostoha viszonyokat vádoló haszon nélküli folytonos panasszal fogjuk-e elejét venni az életveszélynek, melyet nagy hazánk fia „nemzeti sorvadás"-nak „közelszegényülés"-nek nevez? Bizonyára nem; ez téves állítás! Onmentségünk egyedüli módja, segédeszköze a munka! a vasszorgalommal, hangya kitartással űzött szakadatlan munka, mely jólétet teremt s megelégedést szerez. Igen szépen és helyesen mondja gróf Széchenyi István, nemzeti előhaladásunk e legnagyobb apostola, ki szóval, írással és tettel annyit fáradott civilisátiónk fejlődése érdekében, mint talán senki más, egyik örök becsű munkájában: „A megelégedés legfőbb, legbiztosabb alapját mmdenkire nézve: a lehető leg-