Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

nagyobb lelki függetlenség képezi. S ha van férfihez illő és méltó foglalatosság, ez bizonnyal nem mindennapi kisded örömihk vadászata, s nem ódon felszínezetű külsőségek hajhászása, melyek köntösinkre hosszabb címzetet tűznek stb. eff. hanem lelkünk függetlenítésére irányuló törekvéseink. S mmdenkinek hatalmában áll, holnaptól vagy talán mindjárt e pillanattól kezdve, bármily borult volt is azelőtti élete, lelki függetlenségén munkálkodni, s így lassanként bizonyos nagyobb benső csöndben gyönyörködni; - mert a legnagyobb bűnös is jó útra térhet, a legbetegebb is hátat fordíthat a koporsónak, a legtékozlóbb is észre jöhet végre!" Valljuk meg önmagunknak, vajon tettünk e mi, magyar nemzet, századon át egész a legújabb időig valamit, arra nézve, ami nálunk, a szorosan vett „munkát" általánosan elfogadottá, kedveltté, tiszteltté tette s mint létfentartásunk legbiztosabb eszközét, fejlesztette, virágzásra emelte volna? Hajdan, de sőt az elfogultak és értetlenek előtt még napjainkban is a kézművesség, iparosság, mintegy alárendelt társadalmi osztályként szerepelt. „Ha nem tanulsz, inasnak adlak!" ez volt ezelőtt, s mondhatnám ma is az úri rendű apák legnyomósabb fenyegetése a hanyag úrfiakhoz. Pedig e látszólagos fenyegetés valósítása hányra lett volna és lenne valóságos áldás később, midőn talán irigy szemekkel nézte a megelégedett, tisztelt, becsült iparost, kézművest, midőn annak biztos helyzetét, saját kétes existentiájával összehasonlítá! - Vagy talán a kereskedelem terén előbb állt s felvilágosultabb, practicusabb nézetet tüntet fel a magyar elem? Ám tekintsünk vissza csak a közelmúltba, a század első felére, - mily állapotban, kinek kezében volt a kereskedés? Ujjainkon el lehetne számlálni, hogy hány magyar kereskedő volt Békés megyében? Mielőtt az izraeliták polgári egyenjogúsággal nem bírtak, a kereskedelmi osztályt a városokban kizárólag az élelmes örmények, vagy amint jobbadán nevezték őket, a görögök képviselték; s ma is jellemzi az akkori állapotokat a fennmaradt adoma, hogy mikor a fuvarost kérdezték: kit szállított? azt felelte rá, zsidót hoztam görögnek. Csak a földművelés terén álltunk úgy, ahogy, mindenesetre nagyon is hátra. A fiú úgy kezelte, vagy kezeltette a gazdaságot, amint apjától, nagyapjától látta; s nem a természeti hajlam vagy tanulmány tette gazdálkodóvá, hanem talán mert nem tartotta rangján alólinak, s nem hangzott éppen rosszul a nemes úrnak, ha az volt címének sallangja, hogy „földbirtokos". Mily jellemzőleg írta nagy Széchenyink már 38 évvel ezelőtt „Világ" című munkájában erre vonatkozólag: „A kisebb nemesség nőttön nő s előre látható, hogy idővel tíz nemes ember jut majd egy sovány hold földre. Művészetet, kereskedést űzni, éretlen büszkeség nem engedi s méltósága ellen tartja becsületesen, ügyesség, s tudománnyal fáradozni vagyon után, - hanem inkább dologtalanul henyél otthon, s nemes emberhez illőbb foglalatosságnak tartja: nyúlfiákat lődözni, vagy éppen semmit sem tenni." így álltunk a gazdászat, ipar és kereskedésre nézve ezelőtt; s noha az újabb időben mindez egészen más képet mutat, s életérdekeinket felismerve, minden téren fejlődés, haladás észlelhető, mégis az óhajtott céltól még mindég igen-igen távol állunk. Hisz, hogy egyebet ne is említsek, a legmindennapiabb szükségletű tárgyak előállítása, vagy legalább anyagja nem saját készítményünk, de majdnem kivétel nélkül külföldi gyártmány.