Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

lom, s kezdetben minden a kívánt módon haladt előre, de nem sokára mindenfelől zavarok támadtak, s Izabella, hogy ezektől meneküljön, újra alkudozásokba bocsátkozott Ferdináddal, melyek befejeztet azonban 1559. szeptember 15-én közbejött halála megszakasztá. János Zsigmond „II. János választott magyar király" címmel vette át a kormányt - s az anyja halálával megszakadt alkudozásokat Ferdinánddal és később ennek utódával ő is megújítá, azonban a császári ház túlkövetelései miatt békés eredményre most sem vezettek, s az ifjú király szorongatott helyzetbe jutott, s a viszonyok kényszerítő befolyásának engedve, végre is a török szultán oltalmába veté magát. Az elaggott Szolimán 1566. nyarán hadaival ismét elözönlé az országot, az elébe ment János Zsigmondot rendkívüli kegyeivel elhalmozva fiává fogadá, s neki minden jót ígért, és azzal megindult Magyarhon meghódítására. A tengernyi török tábort sziklaként tartóztatá fel a kis Szigetvár, hol Zrínyi és bajtársainak leonidasi önfeláldozása a magyar történelem legszebb lapját írta meg, s a szörnyű kudarc miatti dühében az elaggott Szolimánt is szélhűdés érte. Azonban a megoszlott török tábornak, másik tekintélyes része Pertáf basa vezérlete alatt Gyula várát vette ostrom alá, melyet Kerechényi és derék vitézei kilenc hétig hősileg oltalmaztak, de élelem és hadiszer hiánya és segítség utáni hasztalan várakozás miatt a megrongált várat tovább nem tarthatván, 1566. szeptember 2-án szabad kivonulás föltétele mellett feladatott Gyula vára. Pertáf azonban az esküvel pecsételt szerződést megszegte, katonái a kivonuló népet megtámadták, kifosztották, közülök sokat leöltek, a vár kapitánya, Kerechényi pedig fogságba vitetett s életét is ott végezte. Gyula eleste után egymás után foglalta el a török a megye többi erősségeit is, Szarvas és Békés vára, valamint az egész alföldi vidék beolvasztatott a már ekkor terjedelmes török hódoltságba. Gyulát mint végvárat és az Alföld egyik kulcsát, a török nagy becsben tartá, s jó karban tartására mindent elkövetett, de azonfelül saját kényelme- és szükségleteiről is csakhamar gondoskodott, s nemcsak a várat és sáncokat erősíté, hanem minaretteket, fürdőket is építtetett. Láttuk fentebb, minő volt a magyarság élete a török uralom alatt, s így azokat e helyt nem ismételhetjük, egyébiránt az elmondottakhoz még sok érdekes adattal járulnak a Haan Lajos és Zsilinyszky Mihály urak által múlt évben kiadott „Békésmegyei oklevéltáriban közölt „Török-magyarhoni levelek." Még csak azt említjük fel e helyt, hogy a gyulai török várparancsnokok közül a következők nevei ismeretesek: Méhemet bég 1593-ban Ali bég 1646-ban Olaj bég 1651-ben Ali basa 1688-ban, s aki utolsó volt köztük: Mehemed basa 1624-ben. János Zsigmond szintén beleunt végre az örökös nyugtalanság- és harci életbe,