Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Miksával újabban alkudozásokba fogott, de mielőtt ezek végeredményre jutottak volna, a fiatal fejedelem meghalt 1571. március 14-én. Benne kihalt a Zápolya-család és sokak édes reménye. János Zsigmond halálával új korszak áll be Erdély és a magyarhoni részek, de közvetve egész Magyarország életében. Nagy és fényes nevek, örök emlékű dicső tettek, de egyszersmind ármány és alakoskodás jellemzik a következő időszakot, melyre minden haladást meggátolva, lidércnyomásként nehezül mindvégig a török hatalom barbár uralma, s Ausztriának mindent elnyelni, minden szabadabb irányt elnyomni kész törekvése. Messze vezetne azonban tárgyunktól, ha ez időszak eseményeinek részletezéséhez fognánk, azért elegendő lesz e korszak történetének csupán átnézetét, eseményeit intéző elveinek főbb vonásait adnunk. János Zsigmond után Erdély rendéi szabad választási joguknál fogva a fejedelem választásra országgyűlést hirdettek. Somlyai Báthory István és a Békés megyei származású Kornyati Békési Gáspár közt oszlott meg a közvélemény; kik közül végre is az első lőn diadalmas és „Báthory István mint első erdélyi független fejedelem s a magyarországi részek ura" 1571. május 24-én megválasztatott, Békési pedig mint trónkövetelő a német császártól segítve sokszerű zavarokat támasztott, míg végre teljesen legyőzetett s az országbúi távozott. Báthory István mint kitűnő hadvezér és igazságos, nemeslelkű fejedelem az ország határán túl ismeretessé tevé nevét, s így lőn, hogy a lengyelek megkínálták őt trónjokkal, s ő a királyságot elfogadá, maga helyett Erdély fejedelméül testvér bátyját Kristófot választatván meg. Báthory Kristóf tovább is a hagyományos erdélyi politikát követé, a törököt adóval s Ausztriát szép szóval tartván; fia Báthory Zsigmond a jezsuiták befolyására az osztrák véduralomnak a török felett elsőbbséget adván a törökkel szakított, sok viszontagságot átélve trónját veszté: s következett utána, a Basta kora, melynek elve volt úgy megtörni Erdélyt, hogy össze lehessen olvasztani a már leigázott Magyarországgal, mit a Bocskay István forradalma, illetőleg uralma szakasztott félbe, ki a törökkel való szövetséget újra helyreállítá. Báthory Gábornak a porta és császár közti ingadozása a hon belnyugalmát sokszot megzavarta, végre is Ausztriához hajolt, mely bukását okozta s a porta Bethlen Gábort ülteté utána a fejedelmi trónba, ő tagadhatatlanul Erdély legnagyobb fejedelme volt, állandóvá tevé a török véduralmat s a megtámadott, megrongált, kiszenvedett hazát helyreállítva a jólét és béke malasztjaival, az ipar, kereskedelem virágzásával árasztá el. Győzelmes hadjárataival messze földön tiszteletet szerzett a magyar névnek, - s diadalmas fegyvereit Bécs falai alatt is meghurcolva, midőn kezében volt az ország koronája, birtokában a hon nagy része, s a nemzet üdvlelkesedése kikiáltá őt Magyarország királyának: nagy lelke és magasztos jelleme visszautásítá magától a kitüntetést, nem akarván még több viszályt és zavart hozni a máris annyi sebből vérező hazára, s megmaradt a lelkiismeret-szabadság, a győzelemre vezetett reformatió koszorús bajnokának; de akinek nagy nevére, dicső erényeire ma is lelkesedés szállja meg a magyart. Utána neje, Brandenburgi Katalin császári családja érdekeinél fogva, már a német felé gravitál.