Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Belekóstolva a gyógyszerészet drága rejtelmeibe, annyira megkedvelte, hogy gyógyszertára gazdagítására maga is termelt különféle használható gyógynövényeket. így került azután sor arra is, hogy népének olcsó, egészséges táplálására meg akarta honosítani a szójabab termelését. Messze keletről, drága pénzen meg is hozatta az eredeti magvakat. De általános termelése, a nép meg nem okolható ellenszenve miatt kudarcot vallott, úgyannyira, hogy nem a saját táplálásukra, hanem sertéseik hízlalására használták fel. De a szójabab iránt való hitét ez a sikertelenség nem lohasztotta, sőt e misztikus növény szeretete, melynek kérgében, leveleiben gyógyító erejű vitamin-féleséget sejtett, arra indította, hogy még az országgyűlésen is védelmébe vegye, amikor a mezőrendőrségi törvénytervezet tárgyalásánál azt a javaslatot tette, hogy a nyulakat minden időben lelőhető vadak közé sorozzák, mert a szegény emberek kukoricaföldjén megeszik a babot. Ez a megokolás harsogó derültséget váltott ki, de éppenséggel nem neheztelt sem ezért, sem azért, hogy javaslata nem került bele a törvénykönybe. Különben a nép egészséges táplálkozásának emelése, biztosítása állandó gondolkodása volt és az teljesen fedte nyíltan vallott élettani felfogását. Azt tartotta ugyanis, hogy a kazánt fűteni kell, mert csak így tud jó munkát végezni. Önálló elméletéhez hű is maradt életfogytáig, mert az emberi gyomornak kevés olyan gazdája akadt ezen az örömtelen sárgolyón, mint ő volt a magáénak. Önzéstelen volt ebben is, mert amit hirdetett, abban jó szívvel embertársait is részesítette. Az Alföld pusztító népbetegsége, a tüdőbaj, nem kímélte meg az ő kedvelt dohánykertészeit se. A nagy veszedelemmel szemben ugyan erőtlennek érezte magát, de azért felvette a küzdelmet. A tüdőbajosokat kifektette a zsúfolt házacskáik nyitott tornácára, nemcsak nappalra, de éjjelre is. Iparkodott távol tartani a családi közösségtől. Az egészen szegény sorsban élőket ellátta gazdaságából tejjel, túróval, szalonnával. Gyógyszereket ezeknek nem adott, mert ennek semmi hasznát nem látta. Élt benne tehát homályosan, sejtelmesen a sanatorialis kezelés hasznossága, melyet ma már az orvostudomány intézményesen áldásos gyógyító tényezővé fejlesztett ki és állított be a védelem szép eredményeket felmutató szolgálatába. Alig volt kevesebb vesződsége, nehézsége a sok maláriás beteg miatt is. A váltóláznak kipróbált, biztos gyógyszere a chinin volt, melyet akkortájt méreg drágaságáért csak korlátozottan lehetett igénybe venni. Találékonysága azonban hamar túlsegítette a bajon. A jóval olcsóbban beszerezhető china kérget áztatta híressé lett kisüsti szilvapálinkájába. Ennek kivonatáthozta, természetesen engedély nélkül, gyógyszerként forgalomba és mérte ki pálinkás poharanként minden nap a kora reggeli órákban. Az új gyógyszernek érthetően nagy híre, s még nagyobb keleté volt. A fogyasztás mértéke a szentírási asszony olajos korsóját igényelte. A plébánián jelentkező