Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
kai is bizonyosan azt hirdeti nekik, hogy szeressék a magyar földet, a magyar hazát, mint ő, aki hazáját még a gyermekeknél is jobban szerette. ízig-vérig magyar volt, a szabadságharc lelkes katonája. 1 A nagy idők csodás levegője és melege érlelték ki fiatal, fogékony lelkében fajtája szeretetét és azt a soha meg nem ingó hitét, hogy a magyar világ első katonája, nyelve pedig a világ legszebb muzsikája. Göndöcs Benedek nem a lángész vakító fényével ragyogott a magyar közélet égboltozatán; nem is a szó elragadó hatalmával, erejével buzdította meg népének lelkét, hanem a krisztusi erényeknek azokkal a kincseivel, amelyekből neki bölcsőjében több jutott ajándékul, útravalóul, mint sok embertársának. Két kincses ajándékot hordott lelkében: a jóságot, az emberszeretetet. E kettő irányította minden cselekedetét és adta a hajtóerőt is széles mezőket átfogó munkájához. Életírói, róla megjelent szép, tartalmas újságcikkek méltatták ugyan a méhek atyjának, az ország legszeretetreméltóbb emberének sokrétű tevékenységét, csak arról nem olvastam, hogy milyen nehéz, közhasznos szerepet töltött be szent hivatása ikertestvérének, a betegek gondozásának, az egészségügynek szolgálatában. Az utolsó szó jogán azért köteles feladatomnak ismerem, hogy emlékeimből közreadjam mindazt, amit erről tudok. Amikor szülővárosomban, mint kezdő orvos megtelepedtem, jósága azzal könnyítette meg számomra a kezdet nehézségeit, hogy a maga és háza népe orvosi gondozását reám bízta. Meg is nyugtatott mindjárt azzal, hogy nem sok dolgom lesz velük, mert maga is olyan féldoktor. Érdeklődésemre később bizalmasan, minden kertelés nélkül elmondotta, hogy a helyzet kényszere sodorta oda, hogy beleártsa magát a gyógyítás tudományába, amelyet különben papi hivatásával rokon, nemes hivatásnak tartott. Újkígyósi plébános korában tévedt a tilosba, mert orvos és gyógyszertár hiányában szegény, beteg híveit nem engedhette át gyászos sorsuknak, a biztos pusztulásnak. A szakszerű segítség pedig akkortájt szinte megközelíthetetlen távolra esett. A falu népének ez a kegyetlen elhagyatottsága irgalmas lelkét nemcsak gyors elhatározásra, de gyors cselekvésre is ragadta. Nehéz vállalkozását, amely egyedül csak falujára szorítkozott, nem kísérte felháborodás még az érdekelt versenytársak részéről sem. Nem kiáltották ki kuruzslónak, mert abban az időben az orvosi munka ellátása úgyis a gyors fejtágító tanfolyamokon a borbélyok közül kínosan kioktatott seborvosok kezében volt javarészt, akiknek orvosi tevékenykedése pedig főként az érvágásban merült ki. Egy-kettőre fel is állította pompásan, gazdagon felszerelt házi gyógyszertárát, amelyben különböző belső és külső bajok ellen neves orvostanárok vényei szerint rendes gyógyszertárakban elkészített gyógyszereket tartott és szolgáltatott ki ingyen a hozzá forduló betegeknek panaszaik szerint, mert a tüneti kezelés mesgyéjét el nem hagyva, betegvizsgálatokat sohase engedett meg magának és emberbolondító, kuruzsló műfogásokat se használt soha. Mindenre volt árkánuma, vagy vigasztaló szava. Nem is volt csodálatos ilyen körülmények között, ha a nem egészen önzetlenül felkarolt házi gyógyszertár az ország legnagyobb forgalmú patikái közé tartozott. 1 Zöldyjános közlését iratokkal nem tudjuk bizonyítani.
