Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

közelebbről ismert és akihez őt az ismeretségen kívül a nagyrabecsülés is fűzte. Neki köszönhetjük Geiszt Gáspárnak, a csákóhegyesi uradalom megszerzőjének, gróf Wenckheim József Antalnak, az áldott lelkű Wenckheim Krisztina édesatyjának, báró Wenckheim Lászlónak, a Békés megyei Takarékpénztár alapítójának, Bonyhai Benjáminnak, Mezőberény derék jegyzőjének életrajzait s bizonyára talán senki se tudta volna e férfiakról azon kedves, jellemző vonásokat feljegyezni, mint ő, aki velük együtt élt, küzdött a magyar nemzet sorsának jobbrafordulásáért. Nem kímélt időt, fáradságot abban a tekintetben sem, hogy a régészeti társulat valóban ismeretterjesztő legyen és így ne csupán Gyulán tartson előadásokat, hanem mindenütt az egész megyében. Kért, könyörgött, levelezett, hogy a társulat meghívásokat kapjon és így népes hallgató közönséget találjon. Nem csupán Csabán, Békésen, e szomszéd városokban, hanem Szarvason, Orosházán, Tótkomlóson, Mezőberényben, Gyomán és utoljára Szeghalmon.is szívesen látott vendége volt ő Békés vármegye művelt közönségéhek és mindenütt lelkesen, szeretettel hirdette a közművelődés, a béke és egyetértés, a tanulás és haladás szükséges voltát. így sikerült neki Békés megye addig meglehetősen fásult közönségét annyira fellelkesítenie, hogy az, míg ő élt, mindig szívesen áldozott a közművelődés, a történettudomány előmozdítására; 17 kötet évkönyvet sikerült így a társulatnak kinyomtatnia s ezek mind tele vannak Békés vármegye múltjának emlékeivel. Lehet, hogy e kötetek nem oly érdekesek, mint holmi érzékcsiklandoztató vagy világfelforgató regények, de mindenesetre sokkal megnyugtatóbbak és áldásosabbak. Kell-e végül csattanósabb és egyúttal szomorúbb bizonyítéka annak, hogy Göndöcs Benedek volt a Békés vármegyei régészeti társulatnak éltető lelke, mint az, hogy halála után e társulat elcsendesedett és azután kimúlt. Utóda is előkelő állású férfiú volt, tanultsága, tehetsége Göndöcsénél talán nagyobb volt, de hiányzott belőle a tetterő, a lelkesedés, a kitartás, pedig egyedül ez alkot nagy dolgokat. Tisztelt Hallgatóim! 1891-ben mint a régészeti társulat akkori titkára én kísértem Göndöcs Benedeket a szeghalmi gyűlésre. Emlékszem nagyom jól, mily súlyos beteg volt ő már akkor, azt hittem, nem hozom- élve Gyulára. De ő nem hagyta magát, ő akkor is teljesítette elnöki hivatását. Ha már most olyan tisztséget, amelynek viselésére egyáltalában nem volt köteles, így teljesített, el lehet képzelni, mily buzgósággal teljesítette ő lelkipásztori kötelességeit, mily szeretettel fogadta ő híveit, pártolta mindenben a gyulai ifjúságot. De beszéjen erről más, beszéljen erről az, hogy az ő j ó lelkét ismerő hívekben most is mily gyakran fölfakad a szívből jövő sóhajtás: Áldott legyen Göndöcs Benedek emléke! Gaál Imre. méhészeti felügyelő beszéde Göndöcs Benedekről Göndöcs Benedek a méhészek apostola. Amikor magyar nemzetünkre sötét éjjelek meredeztek és mezőgazdasági életünk is, Arany János szavaival élve, egy álarcozott halál volt, akkor tűnik fel annak a nagy férfiúnak alakja a haladást nem ismerő magyar mezőgazdasági ugaron és régiségek