Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

nyert főtt eledelt a plébánián, míg a betegek ingyen kaptak gyógyszert és orvosi ápolást. Ily példákkal járt ő maga növendéke előtt. Zeer-monostori pusztaszeri apátnak 1868-ban nevezte ki ő felsége a hasznos tevékenységéről már akkor országszerte ismert lelkes papot. A következő évben szentszéki ülnök lőn. Mint egyházi író is tevékeny s itt is a jelesebbek között foglal helyet. Művei között vannak olyanok, melyek már több kiadást értek. A culturális téren azonban egyik legnagyobb érdeme volt a „békésmegyei régészeti és művelődéstörténelmi egylet" megalakítása, mely leginkább az ő, továbbá néhai Haán Lajos békéscsabai ágost. ev. lelkész és Zsilinszky Mihály jeles történészünk buzgóságának köszönhető. Ez egylet jelesen szerkesztett tizenhét évkönyve gazdag tárháza a régészeti és történeti ismereteknek s vándorgyűléseivel, kutatásaival már fényes sikereket ért el. Ez egyletnek kezdettől kezdve volt Göndöcs az elnöke és vezérlő szelleme. Egyik legérdekesebb alkotása „a békésmegyei okszerű méhészeti egylet" volt, melynek gazdagon fölszerelt telepe és pavilonja ritkítja párját az országban. A méhészet terén tanúsított tevékenysége, a „méhészeti káté", melyre jelentékeny pályadíjat tűzött, az általa föltalált, s száz meg száz példányban készíttetett kettős gyékény- és átmeneti kaptár, az ú. n. (lapozó) méhlak, mely a Dzierzon-féle kaptárnak egyik legcélszerűbb módosítása, - úgyszintén a selyemtenyésztés elterjesztése körül tett fáradozásai, többi közt igen becsesnek ismert „Gyakorlati selymészeti kátéja" s ez irányban kifejtett irodalmi tevékenysége oly sokoldalú, hogy arról csak elismeréssel lehet szólni. Gróf Wenckheim Krisztina 1872-ik évben férjhez menvén, gyámi és nevelői teendői megszűntek s így egészen egyházi és népnevelési teendőinek szentelhette magát hívei között; mit oly lelkiismeretesen teljesített, hogy kígyósi híveinek szeretetét annyira bírta, miszerint távozása alkalmával gyulai plébánosnak, 1873ik évben, könnyek között búcsúztak el tőle; és ha néha-néha rendesen a búcsúra, Kígyósra jött, seregesen tódultak szívből fakadt üdvözletére. Gyulára 1873-ik évben választatván meg plébánossá, kegyurasági ajánlat folytán egyhangúlag a hívek által, plébániáját 1873-ik évi augusztus 15-én f oglalá el; a hívek szívből fakadt örvendező bevonulást rendeztek tiszteletére s nagyszámú közönség kíséretében vonult a templomba, imáját működésére segélyt kérőleg emelni az Ég Urához. 1873-ik évi augusztus 15-étől egész 1894. évi január 4-ig működött Gyulán hívei között, mint szerető lelkipásztor, híveinek valódi atyja; akikbármi viszontagságaikban, bajaikban hozzá fordultak, sohasem vonta meg tőlük tanácsát, segítő kezét. Mint a róm. kath. híveknek vallási és nevelési feje, éleszté a vallásosságot és nevelésügyet, az iskolák szaporodtak, a tanítók helyzete javult, úgy hogy ma a katholikusok nevelésügye úgy a fiú, mint a leánygyermekeknél a kor színvonalán áll. Lelkesen karolta fel a Gyula vidéki tanítók sorsát is, buzdítólag hatott önalkotta tevékenységükre; mint az egylet elnöke, évenkint a szünidők vége felé megtartván gyűlésüket, az ő vendégszerető házában találták mindenkor baráti összejöveteleiket. A vallási műízlés tekintetében szorgalmasan működött; a templomok díszítése,