Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
temetők rendezése, híveinek vallás-erkölcsi oktatása mindenkor szívén fekvő kötelessége volt; szegények, elhagyottak segélyezése, szorultak sorsam enyhítést élete feladatának tekintette, és őszintén mondhatjuk, hogy aki utána jön, e téren nehezen megoldható feladatba ütközik. Mint a város polgára, annak minden kulturális mozgalmaiban nemcsak tevékeny részt vett, hanem több esetben kezdeményezett is; és kezdeményezései maradandólag fogják emlékét az utódok szívébe vésni. Gyula városa újabbkori fejlődésének kezdete azon évre esik, melyben közöttünk lelkipásztori állását elfoglalta. A múltak ismerethiányból eredő mulasztásainak pótlásait ez évnek kellett megkezdeni; a rendezett tanácsnak ez évben történt megalakulása reményeket költött a város jövő fejlődéséhez és e reményeket teljesíteni kellett minden polgárnak, ki a szervezés ez eszméinek barátja volt. A haladás felé törekvésnek a város közügyeiben mindenkor barátja, szószólója volt. Az akkor létesült községi polgári iskolát felekezeti jellegnélkülisége mellett is melegen pártolta; - az utak, utcák rendezését, városi világítást, rendszeresített tűzoltászatot nemcsak pártolta, de anyagi erejéhez mérten elő is mozdította. A város vagyonosodása mellett a polgárok kényelmét és szórakozását is szem előtt tartván, maradandó emlékeiül a kis-péli legelő megvételének és a népkert és az abban levő díszes pavilon létesülésének tettei az ő emlékéhez lesznek mindenkor fűződve: ezek hirdetni fogják azt, hogy Göndöcs Benedek szívóssága emelte azokat a jelen nemzedéknek és az utódoknak, akik ezen kezdeményezett és végrehajtott alkotásait hálásabban fogják fogadni, mint a jelen nemzedék egy része. Maradandó emlékül kell betudnunk alkotásainál a városi regálé-váltság 3 keresztülvitelének előmozdítását, amelyhez oly sok szép, de ma kétes remény fűződött; ha 6 évvel előbb történik meg, ma Gyula városának ezrekre rúgó jövedelme van 1 A regálék egy részét a jobbágyrendszer végleges megszűntét megerősítő 1853-i nyílt parancs megszüntette. A kiegyezés után, 1871-ben hozott törvények az eltörlést jóváhagyták, de kimondták, hogy az italmérési-, malom tartási-, halászati-, vám- és vásártartási jogért kárpótlást kell fizetni. A város 1876-ban tett először kísérletet a volt földesúrral való megegyezésre, ez azonban akkor nem járt sikerrel. 1881-ben, 1884-ben újabb egyezkedés folyt, de a magas megváltási összeg miatt az ügylet nem valósult meg. Az ügyet Göndöcs Benedek 1886-ban mozdította el a holtpontról, előbb röplapot adott ki a megváltás módjáról, majd 1886. július 6-án a városi képviselő-testület elé terjesztette a regáléjog megváltására vonatkozó indítványát. A testület az indítványt elfogadta és a polgármester vezetésével ad hoc bizottságot küldött ki a megvalósítás lehetőségeinek megvizsgálására. E grémiumban természetesen az indítványozó is helyet kapott. Göndöcs indítványának az volt a lényege, hogy a városnak kedvező feltételekkel módja van nagyobb összegű kölcsönt felvenni és a regálé jogot abból megváltani. A képviselő-testület megfelelő előkészítés után 1886. november 15-i közgyűlésén döntött a szükséges kölcsön felvételéről. A testület által meghatalmazott tisztviselők a kölcsönszerződést december 16án kötötték meg a Jelzálogbankkal, amit a megyei törvényhatósági bizottság december 20-án jóvá is hagyott. így 1887. január l-jétől az italmérés, a vásártartás stb. joga a város tulajdonába ment át. A legértékesebb italmérési jog mellett - Gyula vásárváros lévén - a vásárjog is jó bevételi forrás lett. Az állam azonban rövid idő múlva az italmérési jogot magához vonta az egész országban, a várost értékpapírokkal kárpótolta. így a korábban komoly jövedelmet hozó regálék a város bevételeit csak szerény mértékben gyarapították. (Scherer II. 189-192.)
