Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Nem nyer támogatást pazar bőkezűségéből a közérdek! Mily kiterjedt volt áldásos működésének tere! s mily kicsiny a sír, mely annyi jóságra, annyi szeretetre, s annyi áldozatkészségre borul. Életrajzi adataiból - amennyire rendelkezésünkre állanak - a következőket adjuk: Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát, gyulai lelkész, Nagy-Váradon, 1824. július 24-én született, tősgyökeres magyar szülőktől, kiknek vallásos nevelése korán megérlelték hajlamát az egyházi pálya iránt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után 1831-ben a nagyváradi egyházmegye papi növendékei közé lépett s teológiai tanulmányai bevégeztével 1847-ben áldozárrá szenteltetvén, báró Bemer László püspök, fölismerve szép tehetségeit, udvari papjai közé kívánta fölvenni. De őbenne már akkor megvolt a hajlam az elzárkózás helyett az élet tevékenységtől nyüzsgő áradatában venni részt, s mint világi pap, lelkipásztor élni hivatásának. így lőn még ugyanazon évben újkígyósi segédlelkész. Hívei csakhamar megszerették a természetes, keresetlen magyaros modorú, barátságos fiatal papot, kinek műveltsége s lelkes temperamentuma csakhamar megnyeré számára Kígyós kegyurának, s dúsgazdagságáról híres gr. Wenckheim József Antal bizalmát, úgyhogy ez kastélya melletti kápolnájába lelkésznek hívta meg udvarához. S midőn az öreg gróf 1852. évben közeledni látta végóráját, egyetlen gyermekének, Krisztinának egyik gyámjául tevé, nevelését is az ő gondjaira bízván. így lőn Göndöcs Benedek nevelő atyja az ország akkor leggazdagabb árvájának. S hogy az öreg gróf választása mennyire szerencsés volt, azt a törmérdek könny igazolhatná legjobban, melyet Krisztina grófnő letörült, s ama mesés összegek, melyeket jótékony és hazafias célokra áldozott. A haza- és a felebaráti szeretet levegője volt az, mellyel a derék lelkész a gondjaira bízott grófnőt környezé, s melyben őt honleányi erényekben oly gazdaggá, fennkölt lelkűvé és könyörületes szívűvé neveié. Mint a kiskorú grófnő.gyámja és nevelője beutazván egész Euróát s kiváló érzéke levén a gyakorlatiasság iránt, sokoldalú ismeretet és tapasztalatot volt módjában értékesíteni. Költség és fáradság kímélése nélkül mintatelepeket állított fel földjein s figyelme kiterjedt a gazdaság minden ágaira. Az állattenyésztés és az állatnemesítés terén a legismeretesebbek egyike az ő neve volt, kinek nemesített tenyészfaj lovai sokszor részesültek a legelső állami díjazásokban a vidéki kiállításokon s Kígyóson, ő emelte föl a lótenyésztést annyira, hogy a megyei lefuttatások parasztversenyén már szinte biztosra vették, hogy a díjat a kígyósi ló viszi el. Az ő búzája, kukoricája, dohánya, dinnyéje, gyümölcse, virágai, dísznövényei, konyhakertészeti terményei, selyemtermelése mind az ő kiváló szakértelméről és buzgóságáról tett tanúbizonyságot s ami őtőle kikerült, az abban a nemben az egész alföldön a legszebbek közé tartozott. Föl is kereste productumaival nemcsak a hazai, de még a bécsi, párizsi, londoni, budapesti kiállításokat is s halmozva hozta onnan az arany-, ezüst-, bronzérmeket és elismerő diplomákat. Göndöcs Benedek 1863-ban lőn Új-Kígyós lelkészévé, az aszály által okozott ínségről oly szomorúan emlékezetes esztendőben. Az új plébános valódi atyjául bizonyult híveinek a megpróbáltatás e nehéz napjaiban. Gyámolítá a csüggedőket, tizenkét családot a sajátjából tartott el egész az új aratásig, s naponta 50-60 éhező