Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Göndöcs Benedek távozása Gyulára nézve nemcsak csapás, hanem valóságos katasztrófa lészen. Amit Göndöcs Benedek a jótékonyság terén kifejtett, az hasonlíthatlan, páratlan, csaknem tüneményszerű. Ami más jó embereknél egyikszép tulajdon: a jótékonyság gyakorlása, Göndöcsnél életcél, valóságos életszükséglet volt. És hányféle úton-módon tudta ő embertársaival szemben a jóakaratot, a jótékonyságot gyakorolni? Tizenöt-húszezer forintnyi évi jövedelmének felét példátlan nagy vendégszereteten alapuló háztartása, másik felét pedig a szegények és segélyre szorultak emésztették fel. Sohasem volt fölöslege, sőt gyakran megtörtént, hogy jótékonysági kötelezettségének teljesítésére hitelre szorult. De nemcsak önmaga volt jótékony, hanem rendkívüli mérvben közvetítette is a jótékonyságot. Ha s amikor már sajátjából nem futotta: a haza közeli s távoli részén levő főurak és úrnők jótékonyságára apellált szegényei érdekében. De pénz és értékadományainál nem kisebb, sőt lehetőleg nagyobb jótétemény volt abbeli törekvése, hogy a segélyre szorultak, könyöradományok helyett állandó keresethez jussanak és rendkívüli összeköttetéseinél fogva százakra rúg a szegények, özvegyek s árvák száma, kiknek ilyen úton-módon tisztességes exisztenciát biztosított. A gyulai paplak két évtizeden keresztül valóságos jótékonysági iroda volt, ahol szintén a nemesszívű apát jótékonyságát élvező egy-két ifjú, a közügyek és kiválólag a szegények érdekében százféle kérvény, megkeresés és kimutatás írásaival volt örökké elfoglalva. Páratlan jószívéről tanúskodott az is, hogy habár legméltatlanabbul is megbántotta valaki, ami nem is olyan ritkán történt meg, ha az illetőnek a legkisebb szívességet tehette, nem is várta, hogy az előbb bocsánatot kérjen tőle, hanem éppoly készséggel és lelkiismeretességgel eljárt az érdekében, mintha nem jogtalan sérelmet szenvedett, hanem az illetőnek talán lekötelezve lett volna. Bánatnak, szívből fakadó fájdalomnak vigasztalan, keserű könnyei áztatták két napon át ravatalát; a szegényeké, elhagyatottaké, kik az ő halála után válnak csak igazán szegényekké és elhagyottakká. És Gyula városa? mely iránt boldogult jelesünk a fiúinál több: atyai gyöngéd érzelmet táplált és szeretettel viseltetett! Két évtizedet meghaladó idő óta, külföldi s hazai neves emberek, tudósok, írók és művészek, akik Gyulán megfordultak, Göndöcs Benedek által ismerték meg városunkat és ami szimpátiákat Gyula iránt megőriztek és tápláltak: azt mind Göndöcs Benedeknek, Göndöcs Benedek széles e hazában párját nem találó szíves vendégszeretetének köszönhetjük. Egy csomó institúció:

2 a régész és közművelődéstörténelmi egylet, a népkert, a pavilon (amellyel halhatatlan nevét örökítendjük meg), mint az ő direkt ügybuzgalmának és áldozatkézségének köszöni lételét. Az árvaházban, a kath. főgymnasiumi alapban közvetve szintén rendkívüli érdemei vannak. Ő volt gyámja, ő volt nevelője a minden női erényekben bővelkedő, páratlan szívjóságú Wenckheim Krisztina grófnőnek, és poraiban is hálásak leszünk, 2 intézmény