Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Göndöcs Benedek Emberöltők múltak, emberöltők fognak elmúlni, míg e várost - emberi életben - oly fájdalmas, olyan nagy, olyan pótolhatlan veszteség érje, mint most Göndöcs Benedek halála. A kábító csapás után, amelyet hirtelen halála keltett, idő kell hozzá, hogy a roppant veszteséget csak némileg mérlegelni tudjuk. Hazája: hű fiát, egyháza: hivatása színvonalán messze felülemelkedő papot, családja: önfeláldozólag szerető rokont, a szegények, özvegyek, árvák és elhagyottak: legnemesebb szívű gyámolukat, Gyula városa - melynek pedig nem volt szülöttje, de amelynek közéletével két évtized óta teljesen összeforrt: - legkiválóbb, leghasznosabb polgárát veszítik el benne. Igen is, mint pap, a mindinkább kevesbbülő régi jó magyar plébánosok egyik typikus alakja volt. Hű őrzője s szigorú követője ugyan egyháza dogmáinak, de teljesen mentes a fanatismustól, s azonkívül más hitfelekezetekkel és más hitfelekezetbeliekkel szemben nemcsak hogy türelmes, de maga a megtestesült tolerancia. A hitfelekezeti súrlódások és villongások mai szomorú korszakában ezer szerencséje lenne az államnak, ha Göndöcs Benedek lelkületű főpapokkal lehetne az egyházpolitikai kérdések fölött tárgyalnia s megállapodásra jutnia. Szerencse lenne az államra, de nem kisebb előny és szerencse magára a kath. egyházra nézve is. Es lehetetlen keserűség nélkül, a jogos méltatlankodás hangján meg nem bélyegeznünk azt a - mostmár nincsen tekintet, mely bennünket az igazság hangoztatásától visszatartana - szűkkeblűséget, azt a rosszakaratot, azt az igaztalan mellőztetést, mit Göndöcs Benedeknek mint papnak, évtizedeken keresztül egyházi fensőbbségei részéről elviselnie kellett. Az a pap, ki kétszer annyit költött emberi s jótékony célokra, mint amennyi lelkészi címen szerzett jövedelme; az a pap, ki a krisztusi szeretetnek éppoly mértékben követője, mint hirdetője volt, mint pap, csak annyira vihette, amennyire a gr. Wenckheim család patronatusnak alkalma lehetett érdemeit honorálni, azontúl nem haladt egy lépést sem. A magyar püspöki kar harmadrészének individuális érdeme együvé téve nem ér fel magával Göndöcs Benedekével, aki hetven esztendős koráig még kanonoki állásig sem vihette fel. És mindezt azért, mert mint magyar ember, mint magyar pap, nem értett a hízelgéshez, nem intrikák, hanem azon a természetes hangon és őszinteséggel beszélt a Szent István társulati közgyűlésen és a püspöki aulában, mint itthon a gyulai parochián. Ezt a pozeur

1 főpapok soha el nem nézték soha meg nem tudták néki bocsátani. Igaztalan mellőztetése minden jóérzésű embert bántott, noha szorosan vett önzésből mérlegelve: a gyulai hívekre, Gyula városára nézve kiszámíthatlan szerencse volt, amennyiben egyházi előléptetése Gyuláról való távozását vonta volna maga után. És abban hitfelekezeti különbség nélkül egyetértett e város közönsége, hogy 1 pozőr - mesterkélt magatartású, nagyképű