Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Czeglédi Imre: Emlékezés Göndöcs Benedekre
vagy még alatta is a legnagyobb mértékben magára nem vonja a figyelmet Göndöcs Benedek. Az egész vita alatt azzal vádolták, hogy ő akarja a felekezeti háborút, pedig az egész vita alatt ő volt az egyedüli békéltető elem. Vajha valamikor a vallási viták újra kísérteni fognak, jelen lehetne s a vitát vezetné Göndöcs Benedek." Közéleti elveit szerencsére országgyűlési beszédeiből megismerhetjük. 1881. június 9-én választási programbeszédében a következőket mondta: „Én a hazában szereplő politikai pártérdeknél többre becsülöm s ezért valamely párt fegyelmének magamat mindenekben alárendelni nem fogom. S meggyőződésem, függetlenségemet, elhatározási szabadságomat megőrizni óhajtom." Ebből a programbeszédből ismerjük elképzeléseit: ígéri, azon képviselők közé fog tartozni, akik a gazdasági pangásnak indult hazai ipart pártolni fogják, akik takarékossággal és célszerű reformokkal a hazai pénzügyi viszonyokat rendezni kívánják, akik a hazai kereskedelem fellendüléséért fáradoznak, akik a népnevelést „a haza minden gyermekének könnyen hozzáférhető közkincsévé tenni óhajtják". Fogjuk fel ezeket az ígéreteket választási kortesbeszédnek? Mielőtt válaszolnánk rá, idézzük programbeszédének befejező sorait: „Tisztelt Választók! Egész életemnek az volt a célja: tenni, áldozni a közjóért, annyit, amennyi tehetségemből kitelt. - S ha Gyula választóinak többsége engem tisztelne meg az országgyűlési képviselőség oly díszes, mint nagy föladatú tisztjével, legyenek meggyőződve a tisztelt választók - múltamhoz hűtlen lenni nem fogok, - jogoknak megcsonkítója, föladója, soha semmi körülmények között nem leszek - s hogy általában hazánknak, valamint különösen Gyula városának közelebbi érdekeit, főleg a népnevelést, gazdászatot, ipart, kereskedelmet, szóval: haladást és felvirágzást, tehetségem szerint tőlem kitelhető legjobb akarattal és buzgalommal fáradhatatlanul és lelkemből igyekezni fogok előmozdítani." Lássuk, mit valósított meg programjából, vagy legalábbis mennyire maradt hű programjához! Az országyűlésen első beszédét 1882. március 4-én mondotta el. Most csak a beszéd sajtóvisszhangját idézem. A Hon című lap a következőket írja: „Érdekes volt Göndöcs Benedek apát beszéde is, ki nem a magasban szárnyalt, hanem a gazdasági intézetek, gyümölcsészet, selymészet és méhészet körében maradt és ezeknek fejlesztését egészen egyszerű okokkal sürgeté." A Magyar Állam c. újság március 9-i számában élesebben fogalmazott: „Amiket ő mondott - miként az lapunk hasábjain egész terjedelmében olvasható volt - az a szó szoros értelmében kenyérpolitika. A képviselő úr, ismeri a népet, ismeri a közbirtokosság, a gazdaközösség viszonyait; s e viszonyokhoz méri óhajtásait. A kormány minden tanácsát nemcsak elfogadni - de realizálni is köteles." Mielőtt rátérnék Göndöcs Benedek munkásságának ismertetésére, feltétlenül hangsúlyoznom kell, hogy 1867-tel politikailag is szabaddá vált a kapitalista fejlődés útja. Ez az út azonban igen szűk volt: a külföldi tőke csak bizonyos területeken működött, s a szerény belső felhalmozás is hasonlóképpen koncentrált helyekre és bizonyos iparágakra korlátozódott. A vidéki városok, települések szerényen indulhattak el a tőkés fejlődés útján. A nép felemelkedésének lehetőségét tehát olyan foglalkozásokkal próbálták segíteni, amelyhez nem kellett tőke: ilyen a méhészet, selyemhernyó-tenyésztés, a háziipar, a dohánytermesztés és a szorosan
