Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Czeglédi Imre: Emlékezés Göndöcs Benedekre

vett kertészet. Ugyanakkor a független magyar minisztérium programjába vette a nép általános műveltségének emelését az oktatásügy reformjával. Hogyan alakult ez Göndöcs programjában? Göndöcs Kígyóson kezdett a méhészettel foglalkozni és már mint gyakorlott méhész jött Gyulára. Itt a megyeközpontban lehetőséget kapott eddigi tapasztalatainak kamatoztatására, szélesebb elterjesztésére. 1873-ban - tehát érkezésének évében - megalakítja a Békés Megyei Méhészeti Egyesületet, amelynek elnöke lett. Ettől kezdve igen aktívan dolgozik a méhészek élén: egymás után rendeznek népszerűsítő kiállításokat. 1877-ben pedig Halmai Andor tervei szerint - mellesleg ő tervezte a csabai színházat is - olyan mintapavilont létesített egyholdas kertjében, amilyennek egy méhésztelepnek lennie kell. 1878-ban Kriesch János műegyetemi tanárral együtt megalakítja az Országos Méhészeti Egyesületet, amelynek tíz éven át elnöke volt. 1883-ban a Magyarországi Méhészeti Egyesületnek második vándorgyűlését Gyulán rendezték meg, így tisztelvén meg Göndöcs munkásságát. 1884ben megjelenik Gyakorlati méhtenyésztés című munkája. A méhtenyésztés elterjesztésére elkészít egy olcsó mintakaptárt, amelyhez a nép is könnyen hozzájuthat. Prospektusa szerint a kettős gyékénykaptár „ára 1 Ft, megrendelhető a feltalálónál Békés-Gyulán, s utána mindenki maga gyárthat ezreket belőle." A kaptárból valóban több ezer darab készült. Nem akart tehát kereskedni, csak mintát, olcsó kaptárt előállítani. Később feltalálja a „lapozó" méhkaptárt, amelynek három részében 27 keretet tudott elhelyezni („megrendelhető Gyulán 7 Ft-ért Steigerwald János egyleti asztalosnál"). Göndöcs a méhészetet könnyen jövedelmező szórakozásnak tekintette a nép számára. Másik témája a dohánytermesztés. Nem véletlenül. Újkígyósról, a dohánykertészekkelbetelepített községből érkezett Gyulára, s az ott töltött két évtized alatt sok tapasztalatra tett szert, amelynek alapján gyakorlati tanácsokat tudott adni a termelőknek. Több cikket írt a dohánytermesztésről. Első világi témájú munkája épp a „Népszerű beszélgetések a dohány okszerű kezeléséről" címmel Gyulán jelent meg 1872-ben. Ugyanakkor az országgyűlésen bírálja a dohánymonopóliumot, amely visszaszorította a dohánytermesztést: „A dohánytermesztés a magyar államban szabad és virágzó volt 1851. évig, akkor hozatott be az egyedáruság, mely kezdetben szűk keblűen osztá ki a dohánytermesztési engedélyt, minek eredménye az lett, hogy 108 ezer termelő helyett 45 ezerre csökkent a termelők száma... Új időben fokozatosan fejlődés mutatkozik, mióta a kormány a kivitelt is megkönynyítette." A harmadik témája - a selyemtenyésztés - országos mozgalom része volt. Már II. József szorgalmazta több-kevesebb sikerrel az epreskertek felállítását és a selyemhernyó tenyésztését. A kiegyezés után a mozgalom új lendületet vett. A kormány elrendelte az epreskertek felülvizsgálatát, selyemtenyésztési felügyelőt nevezett ki a Tolna megyei Bezerédj Pál nagybirtokos személyében. Mindemellett Göndöcs országgyűlési beszédeiben bírálja a kormány politikáját, mondván: a selyemgubók szállítási költsége felemészti a jövedelem felét a tenyésztőktől. Ezért megyénként gubóbeváltók felállítását javasolja, valamint kifogásolja, hogy a kiváló magyar selyemgubókat külföldön dolgozzák fel, Magyarországon csupán egyetlen selyemgombolyító van. Itt is egyszerű, bár az országgyűlésen derültséget keltő