Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

1882. március 11., Budapest Országgyűlési beszédében síkraszáll amellett, hogy a vegyes házasságban élő szülők maguk határozzák meg gyermekeik vallását Göndöcs Benedek: T. ház! Nem volt szándékom a napirendet képező tárgyban fölszólalni, - de miután a kérvényi bizottság jelentése során oly ügy került szőnyegre, melyhez hozzászólani kötelességemnek tartom, s ezt pedig - ha a mai alkalmat elmulasztom - a jelen ülésszak alatt többé nem tehetném, azért szabad legyen a fennforgó ügyben legjobb meggyőződésemet követve, szerény észrevételeimnek röviden kifejezést adni. Minthogy a keresztények és az izraelita vallásúak között kötendő házasságról már törvényjavaslat van benyújtva, s úgy ez, valamint az alapok és alapítványok ügyének megvizsgálására kiküldött bizottságnak jelentése a képviselőházban annak idején tárgyaltatni fog, ezekre vonatkozólag tehát akkorra tartom fenn magamnak a jogot, érdemlegesen nyilatkozni. Fölszólalásom tárgyát tehát ezúttal az 1868. évi 53. törvénycikk képezi. (Közbeszólások: Az 1879. évi 40-ik.) Engedelmet kérek, mindkettőről fogok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Az említett törvény, t. i. az 1868. évi 53. törvénycikk 12. §-a nem felel meg a gyakorlati élet jogos igényeinek, s számtalan esetben éles vallásfelekezeti súrlódásokra szolgál alkalmul, miértis célszerűnek láttam, hogy a t. ház előtt előadjam, ami e törvénynek módosítását nemcsak kívánatossá, hanem múlhatlanul szükségessé teszi. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Minden honpolgárnak szabad rendelkezési joga van arra nézve, hogy gyermekeit annak nevelje, aminek akarja, vagyis gyermekeinek jövőjét, polgári hivatását és pályáját tetszése szerint intézze anélkül, hogy ebbe az állam beleszólna s a szülék szabad rendelkezési jogát törvény által korlátozná; s ez bizonyára jól és helyesen is van így, mert hiszen föltételezhető, hogy a gyermekeknek javát, jövőjét és boldogságát saját szüleinél melegebben senki nem óhajtja, és azt előmozdítani náloknál inkább senki sem törekszik. Azonban, ami a vallásos nevelést illeti, itt az 1868. évi 40. tc. 53. §-a a szülőket megfosztja szabad rendelkezési joguktól. Irányi Dániel tisztelt képviselőtársam minden évben megújítja a lelkiismereti és vallásszabadság ügyében fölszólalását, óhajtván, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság pozitív törvény által biztosíttassék. (Helyeslés.) A vallás- és közoktatásügyi igen tisztelt miniszter úr, a képviselőháznak folyó évi február 13-án tartott ülésében, e kérdés tárgyalása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy: „a lelkiismereti szabadságot Magyarországon senki sem bántja, és nem is szándékozik bántani." (Úgy van!) De kérdem, t. ház! vájjon nem bántja-e a lelkiismeret- és vallásszabadságot a törvény által megszabott jelenlegi állapot, midőn a szülék - legszentebb természeti jogaiktól éppen a törvény által megfosztva - közös akaratjuk és legjobb meg-