Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

Bevezető

Bevezető Az elmúlt közel másfél évszázad civil társadalmának sajátos szerveződései a gyulai földész társulatok. Vallásos egyesületek ezek, alapítói azonban laikus gyulai gazdák, mind a Magyar-, mind a Németvároson. A katolikus hitbuzgalmi egyesületek alapítását célzó mozgalmak általában az egyetemes vagy a magyar egyház kezdeményezésére jöttek és jönnek létre ma is. Működésük egységes szabályozása - helyi kisebb, nagyobb eltéréseket leszámítva - azonos lelkiséget, szervezeti formákat feltételez (skapulárés társulatok, rózsafüzér társulatok, Credo férfiegyesület stb.). A vallásos egyesületek másik csoportja a plébániai közösségek laikus tagjainak buzgólkodása révén jöhet létre, közülük kerülnek ki az alapítók, nemritkán egy-egy fogadalom ihletése nyomán szerveződnek társulattá. Ilyen közösségek a gyulai földész társulatok is. Tradícióik, mint a hasonló közösségeknek, a messzi középkor századaiba nyúlnak vissza, magukban foglalják az egykori céhek, jámbor társulatok, valamint a céhek mintájára szerveződött, mezővárosi, falusi ún. legénycéhek jellemzőit is.

1 1858-ban a gyulai magyar földes gazdák fogadalma hívta életre a magyar földész társulatot, 1861-ben pedig a gyulai német földes gazdák hozták létre a maguk hasonló közösségét. Alapszabályaik szerint a társulatok tagjai ájtatos segédkezést vállaltak a templomi és az azon kívüli szertartásoknál, a közösség lehetőségeivel is erősítették a tagság vallásos hitét. Vallásos életükben Szent Vendelnek, a jószágtartók patrónusának tisztelete a jámbor társulatok tradícióját mutatja. Ugyanakkor a templomi szertartásokon, körmeneteken való részvétel saját zászlójuk alatt, a céhes jellegét domborítja ki, hiszen a céhélet egyik jellemző mozzanata volt ez. A magyar társulat iratait - erre adataink vannak -