Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

Bevezető

céhládában tartották, amelyet az új elnök lakására minden tisztújítás után a társulat költségén szállították el. Hasonlóan az egykori céhek tagjaihoz, a földész társulatok is gondoskodtak elhunyt tagjaikról: minden tagnak kötelessége volt résztvenni a társulat zászlója alatt temetésükön és az esztendő egy napján a társulatok misét mondattak az elhunyt tagokért. A társulat rendtartásának megsértése - a céhek gyakorlatának megfelelően büntetést vont maga után, amit itt pénzben kellett leróni a vétkesnek. Mint a földből élők céhe, a társulat igyekezett előmozdítani tagjai anyagi gyarapodását is. A korszerű mezőgazdaság megismerésével, új eszközök vásárlásával és azok szerény díj ellenében a tagok rendelkezésére bocsátásával valósult meg e célkitűzés. Volt időszak, amikor a magyar társulat pénzvagyonából kamat mellett kölcsönöztek a tagoknak, nyilván előnyösebb feltételekkel, mint egyéb pénzkölcsönzők. Az elmondottak mellett a gyulai földészek a korabeli társaskörök jellemző életét élték, évente egyszer közgyűlést, utána társas vacsorát rendeztek. Évente több alkalommal, vízkeresztkor, farsang végén, István királykor bált rendeztek, sokszor szép anyagi sikerrel. A társulat tagjai, de különösen a vezető szerepet játszó személyiségek katolikus hitüket a ma már talán kevésbé tapasztalható méltósággal, ugyanakkor alázattal gyakorolták, távol mindenféle beteges fanatizmustól. Lelkiségüket akkor értjük meg igazán - és erre a néprajzi kutatás ma szinte alig fordít gondot - ha láttatjuk, ők őseik bölcsességével tudták: az Isteni Gondviselés kegyelme nélkül hiába fáradoznak a mezőn, iparkodnak a szőlőben, nevelik féltő gonddal a jószágot. Szent Vendel tiszteletükben is két lényeges mozzanat érvényesül: a közbenjárás kieszközlése a jó termésért, a szép, egészséges jószágért, hálaadás a bőséges termésért, az eredményes gazdasági évért. A földészek közösségei csak lazán kötődtek a helyi egyházközséget irányító plébániához, a plébánosok és káplánjaik is tiszteletben tartották a földészek, mint magántársulat önállóságát. A gyűléseiken nagyon ritkán vettek részt, ha valamit kértek a társulat közösségétől, átiratot küldtek annak tisztikarához. A közösség is kényesen vigyázott önállóságára és arra, hogy semmi