Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A két földész társulat, mint egyesület működése

kiadások között a társulati szolga fizetése, a szokásos szentmisék mondatásáért fizetett összegek szerepeltek, továbbá a gépek javítására, gyertyára és egyéb előre nem látható kiadásokra állítottak be bizonyos összegeket. A tisztújítások után számbavették az egyesület ingó vagyonát; mivel ingatlan saját tulajdonban nem volt, azzal nem lehetett számolni. A leltárkönyvet a mindenkori elnök kezelte, így csak az új elnök megválasztásakor kellett leltározást tartani. (Ha a régi elnök nyert újabb időszakra megbízatást, a leltározás elmaradt.) Szerencsére csaknem hiánytalanul megvannak a társulati leltárak, még az 1950-ben történt feloszlatás idején volt állapotot mutató is. Az első tétel csaknem minden esetben a társulat díszes zászlaja volt, amelyet mindig a plébániatemplomban tartottak. Az 1892ben felvett vagyonleltárban 2 díszes zászló szerepel, így joggal feltételezhetjük, hogy a társulat 1889-ben felszentelt új, második zászlója mellett még egy ideig a régit is a templomban tartották, amely miután újabb közösségek zászlait helyezték el a templomhajóban, kiszorult onnan.

81 Az 1877., az 1892. és az 1921. évi leltárban szerepel egy, sajnos közelebbről meg nem nevezett szobor, amit temetéseknél használtak. Az ünnepélyes egyházi szertartásoknál használt fáklyák (6-12 db), a Szent Sír őrzéséhez lándzsák (10-12 db), kardok (2 db) szintén állandóan szerepeltek a leltárakban. Hasonlóképpen a fáklyák, sapkák, iratok tárolására szolgáló ládák (ez utóbbi a társulat céhládája volt), sőt a gyertya égetésekor keletkezett megolvadt viasz, az ún. viaszcsorgás is egy kisebb ládába került, amiből újabb gyertyát öntöttek. (1892. évi leltár.) Ezenkívül poharak, edények, evőeszközök, asztalok, lócák, terítők, mezőgazdasági gépek szerepelnek a dokumentumokban. A leltári tárgyak nagyobb részét, (mezőgazdasági gépek, eszközök, iratok stb.), a Benedekvárosi Olvasókörben raktározták, a társulati szolga anyagi felelősségével. A korabeli jegyzőkönyvek, pénztárkönyvek adatai szerint a közösségi élet nélkülözhetetlen eszközei közé számító ingóságokat rendszeresen igyekeztek gyarapítani a társulat vezetői. 1894-ben a nagygyűlés 5 tucat kés és villa vásárlását engedélyezi, ugyanebben az évben 2 db 2 öles hosszúságú fenyőasztalt és 4 db ugyanolyan hosszú lócát készíttettek.

82 Az asztalokat az elnök őrizetére bízták, a lócákat a tagoknak kiadhat-