Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)
A gyulai földész társulatok alapítása és alapszabályai
megfelelő gépeket, hanem jól értékesíthető vetőmagot is beszerezhetnek, amelyet szintén a tagoknak adnak ki, akik a termésből kamatot is fizetnek. Az alapszabály példának a sörárpát említi. Törekszenek arra is, hogy „közönséges kaptárban a magyar méhészetet" minden tanyán meghonosítsák, az eperfát a selyemtenyésztés előmozdítására sövénynek nevelik, felkarolják a gyümölcstermesztést a tagok saját fogyasztására és eladásra is. Az erről szóló paragrafus az 1929. évi alapszabályban már nem szerepel. E, tulajdonképpen kezdeti, szövetkezésre utaló célok a társadalmi egyesület tevékenységén túlmutattak, ezért később már nem vették fel a módosított alapszabályban, hiszen e tevékenységet ekkor már főként a mezőgazdasági szövetkezetek látták el. Erre utal, hogy az 1929. évi alapszabályban az egyesület fenntartására a tagfelvételi, a tagsági díjak és adományok szolgálnak, nincs tehát szó hivatalosan a társulati eszközök, ingóságok kölcsönzéséből származó jövedelemről, holott a valóságban ez is bevételi forrás maradt a későbbiekben is. Az első alapszabály előírja a tagoknak, hogy az elhunyt tagtársuk temetésén résztvenni becsületbeli és keresztényi kötelességük, csak kivételesen indokolt esetben lehet arról távolmaradni. Az 1929-es alapszabályban a fenti kötelezettséget kiterjesztették a társulati misékre is. A tagsági jogviszony létrejöttének szabályozása 1889-ben nagyon egyszerű. Minden fedhetetlen előéletű, becsületes honpolgár rendes tagja lehet a magyar társulatnak. Már ekkor is létezik azonban a tiszteletbeli tagság intézménye, amelyet a társulat irányában érdemeket szerzett tagok nyerhettek el. Ókét zárt ülésen választotta meg a közgyűlés (5. §). A tagok sorába belépni szándékozónak írásban kellett jelentkeznie a társulat elnökénél, majd a jelentkezést követő választmányi ülés döntött arról, felveszi-e a jelentkezőt. Ha igen, az egész évi tagdíjat megkell fizetnie, függetlenül attól, az év melyik szakában lépett be. Elutasítás esetén a közgyűléshez fellebbezhetett a kérelmező, a felvétel megtagadását azonban a választmány nem volt köteles megindokolni. Belépéskor az új, rendes tag 1 forintot tartozott fizetni, majd évente ugyancsak 1 forint a tagsági díj. A rendes tagságot megszüntető körülmények: a tag elhalálozása vagy elköltözése a
