Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)
Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - II. Fövenyes
Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... mellékleteket eredményező templom körüli temető területén kutathattak elsősorban; ezt pedig mi érintettük kevésbé. Mindkét ásatás hozott azonban olyan eredményeket, amelyek módosítják a középkori Fövenyes korai történetét is. E megfigyelések a település keletkezésének időpontját kb. 200-300 évvel korábbra vetítik vissza, mint ahogy az a fennmaradt középkori oklevelekből kiolvasható. Fövenyes neve ugyanis először csak 1336-ban, a pápai tized jegyzékben bukkan föl Fevenyes alakban. 149 Ekkor és később is (egészen 1566-ig) mindvégig Zaránd megyéhez, s így az egri püspökséghez tartozott. Határpontjainak leírása Csaba felől 1394-ből, Kígyós falu felől pedig 1398-ból maradt ránk. 15u 1420-ig az Erdőhegyi és a Fövenyesi Siket családok voltak a falu földesurai, de 1421-ben Erdőhegyi György részét zálogjogon Maróthi János szerezte meg, s 1446-ra már az egész falu Maróthi László birtoka lett. 151 A Maróthi család kihalását (1476) követően azonban különböző birtokosok kezére került. 1526-ban pl. a fövenyesi plébánoson kívül a gyulai várnak, a Szent Móric kápolnának és az ispotálynak is voltak itt jobbágytelkei. 152 A források arról is megemlékeznek, hogy az 1527. évi tized visszatartása miatt Brandenburgi György és az egri püspök között kirobbant per egyik következménye a falura nézve az egyházi tilalom kihirdetése lett, de azután 1528 virágvasárnapján mégiscsak megtartották a barkaszentelést a fövenyesi templomban. 153 A falu életében az 1550-es évektől hanyatlás mutatkozott, plébániajavadalma mégis sokáig a gazdagabbak közé tartozhatott, hiszen nemcsak 1553-ban volt a plébániának még külön jobbágytelke és jobbágya, hanem ennek birtoklásáért még az 1560-as években is folyt a küzdelem. 1559-ben ugyanis a gyulai vár tisztjei lefoglalták a fövenyesi plébánia, a Szent Móric kápolna és az ispotály itt lévő telkeit, de 1561-ben ezeket a király rendeletére kénytelenek voltak visszaadni egyrészt a fövenyesi plébániának, másrészt pedig Szegedy Gergely egri kanonoknak. A következő évtől 1564-ig azonban megint csak a gyulai vár rendelkezett felőlük. 154 Gyula török kézre kerülése (1566) után erősen megfogyatkoznak az írásos emlékek Fövenyesre vonatkozó utalásai. 1589-ben még említették, sőt egy későbbi összeírás tanúsága szerint 1643-ban dézsmát is fizetett az egri püspökségnek. 155 1654-ben egy részét már pusztának mondják, más részein viszont néhányan még lakhattak, mint ahogy azt egy 1729. évi tanúvallomás igazolja. 156 1720-ban teljesen lakatlan pusztaként kapta meg Harruckern János. Mindebből úgy látszik, hogy a falu hanyatlása megindult már Gyula végvárrá válásával egyidejűleg, ez a folyamat 1566 után minden valószínűség szerint meggyorsult, s a végső elnéptelenedés a XVII. század utolsó harmadában következett be. Megbízható népesség-kimutatásokkal ugyan nem rendelkezünk, mégis valószínű, hogy a falu a XVII. századra saját egykori létének csupán halovány árnyéka maradt. Ebben az időszakban ugyanis a szó hagyományos értelmében vett igazi "lakosságról" nem beszélhetünk, csupán néhány visszamaradt vagy újonnan idetelepült lakóval lehet számolnunk. A történeti rész összefoglalása nem zárható le egy Fövenyessel kapcsolatos, minduntalan felbukkanó, téves értelmezésből fakadó zavaró körülmény érintése nélkül. Az Implom-féle 1934. évi ásatás eredményeire utalva ugyanis több eddig megjelent 14y MV I. 351.; Karácsonyi 1896, II. 112.; Csánki 1890, I. 731. - Az alábbiakban csupán azoknak a falura és a plébániára vonatkozó fontosabb adatoknak a felidézése következik, melyek érzékeltelik a régészeti megfigyelések hátterét, s azokat mintegy keretbe foglalják. (Bővebben Id. Haan 1870, 179-181.; Karácsonyi 1896, II. 112-114.) 150 BO II. 52-57.; Haan 1870, 179. ]5 \ BO II. 51-53.; Haan uo; Karácsonyi 1896, II. 112. 15 " Karácsonyi uo. 113. 153 Uo. I. 97-98. - Ezulán még 1554-1558 között is az egri püspökségnek fizették a tizedet. (Vö. uo. II. 112.) 154 Uo. II. 112-113. - 1552-ben pl. csak 3, 1553-ban és 1555-ben 4-4 kapu után adóztak. Még 1560-ban is csupán hét kaput írtak össze. (Ld. uo. 113.) Az 1561. évi eseményekkel magyarázható pl. a Gyulai Gaálok azon igyekezete, hogy Fövenyesen elszakítsák a maguk szántóföldjeit, rétjeit a gyulai várhoz és a fövenyesi plébániához tartozó részektől. (Vö. uo. 1.217.) 155 BO I. 203.; Gy0 443.; Krisíó 1981, 187. 156 Karácsonyi 1896, II. 114. mikrofilmen: BmL 91/1/d doboz. (Az eredeti okmány helye: Országos Levéltár, a Harruckern család levéltára. V 418. Fasc. V. Nr. 30.) 39
