Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)
Török építkezések Gyulán (1566—1695) - III. A leletanyag - Kerámia
Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulái} kori három méter széles palánk és e külső - szintén török kori - cölöpsor között 9 méter a távolság. A kettő között döngölt, agyagos földréteg húzódik. E külső cölöpsor talán a Porthen által leírt mellvédhez tartozott. Az ásatási megfigyelések alapján megállapíthatjuk, hogy a külső vár a török korban folyamatosan lakott volt, palánkját többszörösen megújították, javították. A dzsámi és a palánk legbelső vonala közötti területrész (l/e, 9., 12. kutatóárkok) a mindennapi élet sűrűn használt színtere volt. Ezen a területen kis, török kori padlózat részletét is sikerült feltárnunk (5. ábra). Mellette, ÉNy-i oldalán vékony karók alkotta kerítés húzódott, mely nyilvánvalóan e késői padlózathoz tartozott. Iránya és jellege ugyanis teljesen eltért a mellette, tőle három méterre húzódó palánk legbelső sorától. Már a szandzsák 1567. illetve 1579. évi összeírása említi a várbeli boltokat, melyek egy része minden bizonnyal a külső vár területén állott. 84 A feltárt ház részlete talán ezek egyike lehetett. Az itt zajló életre utal az e területen előkerülő mindennapi használati tárgyak igen nagy mennyisége is. Károlyi Sándor leírásából, illetve Leopold Franz Rosenfeld felméréséből tudjuk, hogy a külső várnak az általunk kutatott részén a XVIII. század elején kisebb házak állottak. Az ásatás során két ilyen ház részletét találtuk meg. Az első a leégett legkülső cölöpsorra épült (XXVII. tábla 2. kép). Megépítésének idején a palánk már biztosan nem állott. A ház maga is leégett. Összeégett omladékában elüszkösödött gerenda-darabokat, nagy mennyiségű XVIII. századi jellegű összeégett üveget és néhány XVIII. századi kerámiatöredéket találtunk. Az elsővel valószínűleg egy időben épülhetett a 3-4. cölöpsor felett álló ház (XXVII. tábla 4. kép). Erre a házra is érvényes, hogy építése idején a palánk már nem állott. Ez a ház nem égett le. Bontása során megfigyelhető volt, hogy megcsúszását valószínűleg az alatta lévő cölöpök elkorhadása okozta. E házakat véleményem szerint a XVII. század végén - XVIII. század elején a külső várban élő rác katonaság lakóházainak tarthatjuk. Az első ház leégése az 1705-ös ostrom eseményeivel hozható kapcsolatba. Nagyobb méretű, a XVIII. század második felében, vagy a múlt század elején épült, török kori téglákat is felhasználó ház maradványait tártuk fel a 12-13-14. szelvényekben, valamint egy szintén újkori építményt az l/e kutatóárokban. III. A leletanyag A dzsámi épületének feltárása során kis mennyiségű, hódoltságkorival kevert XVIII. századi leletanyagot, főként kerámiatöredéket találtunk. Ennek magyarázata egyértelműen abban rejlik, hogy az épületet a XVIII. század közepén, alapozásának aljáig elbontották. Ezzel szemben a dzsámi és a palánk közötti területen rendkívül gazdag, sokszínű török kori leletanyag került elő. Ez a tanulmány nem térhet ki a leletanyag minden egyes darabjára, hanem annak csak átfogó, általános ismertetésére törekszik. 85 Kerámia 1. Fazekak a) A leletanyag túlnyomó többségét kerámia alkotta. E csoporton belül is a legnagyobb számban mázatlan fazekak töredékei kerültek elő. Anyaguk világos vagy sötétebb szürke, valamint világosbarna színű, szinte kivétel nélkül kaviccsal soványított, 84 KáUly-Naxy 1982,42., 50. 85 A teljes leíetanyag a gyulai Erkel Ferenc Múzeum tulajdonát képezi. 120
