Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

meg a véres összetűzést. Mégis Kazay följelentése nyomán indult per Réz ellen, akit jakobinusság miatt börtönre ítéltek.

45 A korán megözvegyült Kazaynak sok gondja-baja volt leányaival. A nagyobbik éveken át élt együtt esküvő nélkül egy leszerelt ulánus kapitánnyal, a kisebbik teherbe esett Toroczkay kántortanítótól. A történet szomorú véget ért. Toroczkay inkább két évtizedre eltávozott Gyuláról, mintsem elvette volna a lányt, aki nem sokkal később kisgyermekével együtt meghalt.

46 A rektori állás néhány év kivételével - akár az előző évtizedekben - össze volt kötve a káplánsággal. Ennek ellenére a rektorok viselkedése ellen különösen az 1820-as években sok panasz merült föl. Az egyik rektor részegeskedés, a másik az iskolásgyerekek durva verése miatt kényszerült Gyulát elhagyni. Ugyanakkor a kántortanító az évzáró vizsga után presbiterekkel együtt okozott botrányt. Mindegyiküket lemondatta a presbitérium, és megszüntették a vizsga utáni borozgatást.

47 De többször kiderült az is, hogy a szülők igaztalanul vádolták a tanító munkáját és fegyelmező eszközeit. A legkülönösebb eset pedig az egyik megyei notabilitás, Kállay Ignác tízéves, égedelem rossz hírében álló fiacskájával kapcsolatban. Az apa eltiltotta a fiút a vallásóráktól, majd életveszélyesen és letartóztatással fenyegette meg Ecsedy Gábort, amikor ezért felelősségre vonta.

48 A felvilágosodás türelmetlen híve azonban éppúgy ott ült a presbiteri gyűléseken, mint Kazay Mihály, akiről meg kell ismételnünk, hogy családi viszontagságai dacára hűségesen kitartott az egyház mellett. A hízelgőnek nem mondható kép és az ellentmondásos esetek mellett azonban voltak a gyülekezeti életnek más területei is. A gyulai reformátusok túlnyomó többsége ezekben az évtizedekben még a hétköznapokat is átható vallásos buzgóságban élt. Nincs nyoma, hogy nagyobb mértékben elfordultak volna az egyháztól. Az említett kisebb templomkerülő csoportot nem vehetjük annak. Inkább jele a terjedő szekularizációnak, hogy 1845-ben szóvá teszik a városi esküdtek elmaradását az istentiszteletről, azúrvacsorától és az iskolalátogatástól. Ecsedy azzal érvelt a rektorkáplán ismételt alkalmazása mellett (1819), hogy segítség nélkül a tömeges részvétel miatt a fél kilenckor kezdődő úrvacsorai istentisztelet délig tart, s csak ezután viheti szerte a városba a betegeknek, a vármegyei és az uradalmi tömlöc rabjainak a szent jegyeket.

49 1805-től tudunk a rabok lelkészi gondozásáról, továbbá arról, hogy a várossal DK-en határos, mintegy 12 km-re eső, túlnyomólag görögkeleti román lakosú 45 Scherer 1.342-343; Maday Pál: A Békés megyei jakobinusok pere. Körös Népe 1.1956.127151-, 189-204. 46 Jkv. I. 197-200.; TtREL I. 29- i. 56. d. 98., 100., 102. 47 Jkv. I. 139-144., 156., 174-175-, 185-186.; TtREL I. 29. i. 56. d. 65-, 77., 96., 122. 48 TtREL I. 29- i- 56. d. 117. • TtREL I. 29. i. 56. d. 56.; Jkv. II. 183-