Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

Kétegyháza község, a német katolikus Elek és a szlovák evangélikus Békéscsaba református szórványa Gyulához tartozik, ám a kapcsolat mibenlétéről nem szólnak az adatok. Valószínűleg a közeli zaránd-aradi településekre kell gondolnunk, amikor 1817-ben ezt olvassuk: „Szoktak Gyulára járni Templomba az Oláh Falukról Nótáriusok és Uraság tisztjei... 1818-tól minden évben följegyezte a prédikátor a konfirmáltak nevét, de hogy ez magának a konfirmációnak a kezdetét jelzi vagy csupán Ecsedy Gábor hivatali ügyszeretetét, és már előbb is konfirmáltak, nem lehet tudni. Vasárnaponként reggel prédikációs istentisztelet, kora délután katekizáció (olykor rövidebb prédikáció), hétköznap minden reggel könyörgés (=ima és éneklés) voltak egész korszakunkban a templomi alkalmak. A Kenézy-ügy kapcsán indítványozták, hogy „mivel még atyáink idejében is megvolt a jó szokás", ismét legyen téli időszakban szerda reggelenként bibliamagyarázat. Ugyanezt Békésen 1817ben sikerrel kérelmezték a hívek.

50 A kor általános fölfogásának megfelelően egyértelműen hitbuzgalmi kérdésnek tekintették az iskolát, hiszen ott jórészt valláserkölcsi nevelés-oktatás folyt. Az 1830-ból megmaradt tanterv például mindhárom iskolában többségben vallási ismereteket írt elő (bibliai történetek, erkölcsi útmutatások, imádságok, egyházi énekek), emellett írni-olvasni és a négy alapművelettel számolni kellett megtanulni. A nagyobb fiúk megismerkedtek Európa földrajzával is. A tanítás igen rövid nyári szünettel egész évben délelőtt-délután folyt.

51

1814ben kettéválasztották a fiútanulókat, a 2-3. osztállyal a rektor, az elsővel az akkortól alkalmazott preceptor foglalkozott. Az utóbbi 1822-től javadalompótlással orgonista is lett. A lánytanító, aki viszont a kántorságot egyidejűleg ellátta, a három lányosztályt együtt tanította. A presbiterek - beosztva és fölváltva - rendszeres iskolalátogatással teljesítették felügyelői feladatukat. A lelkésznek ugyanez szintén kötelessége volt. Egy ízben gróf Wenckheim Ferenc földesúr is meghallgatta az órákat (1818), és megelégedését nyilvánította.

52 Az első ismert reformjavaslatot 1837-ben Ecsedy készítette. Érdeminek nem minősíthető, mert mindössze négy pontból áll, de a hiányosságokra következtethetünk belőle: nyilván a gyakori változtatások és fegyelmik miatt, bár Gyula nem volt akadémiai promóció, szükségesnek látja a tanítók gondosabb kiválasztását; üdvös lenne, ha a tanítók nem közvetlenül a szülőktől kapnák javadalmukat, nem jó hatású a „szolgám őkeme nekem, mert én fizetem"; a tanköteleseknek szorgalmasabban kellene iskolát látogatni; állandó tankönyveket kellene beszerezni.

53 so TtREL I. 29. i. 56. d. 27., 159-, l60.; Jkv. II. 240.; Hajnal Ábel i. m. 6351 TtREL I. 29- c. 9- d. "Jkv. I. 108-10953 TtREL I. 29. i. 56. d. 129.