Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

Okmánytár és adattár

b) Lelkipásztorok a presbitérium tagjaival együtt hiszik és vallják, hogy Isten a világi történésnek is Ura. Mindazt, ami a második világháború után országunkban történt és ma is történik, az Igéből tanult engedelmességgel igyekszünk elfogadni és az új utakon járni tanulni. Az egyház Ura azt ígérte az övéinek, hogy velük lesz a világ végezetéig. Tudjuk, hogy az ő ígéretei igazak és ámenek. Benne bízva tudják vállalni a lelkipásztorok és presbiterek a mostani nagy társadalmi átalakulásban a megkeseredett szívűek, a kétségeskedők és aggodalmaskodók vigasztalását, bátorítását, tekintetüknek nem a múltba, hanem a jövőbe irányítását, hogy a társadalmi átalakulás minél kevesebb lelki és anyagi károsodással történjék. Lelkipásztorok és a város vezetősége között jó kapcsolat van. A tanács vezetősége népünket és közelebbről városunkat érintő kérdésekről időnként közvetlen beszélgetésben tájékoztatja lelkipásztorokat. A városi tanács vezetősége az egyháztól, a lelkipásztoroktól nem egyházi jellegű szolgálatot nem kíván. c) Presbitérium 1956. december 9-én tartott ülésén hozott határozatában csatlakozott az ún. megújulási mozgalomhoz. Presbitérium úgy látja, hogy ami az akkor hozott határozatában nem szeretetből fakadt, az az akkori közállapotok hatása, amely alól presbitérium sem tudta teljesen kivonni magát. Ezért most őszinte sajnálkozását fejezi ki. Személyében megbántani senkit sem akart. Valljuk ma is - mint akkor -, hogy az egyháznak folyton meg kell újulnia az Ige útmutatása alapján. Ez reformátori örökségünk: „Ecclesia semper reformari debet." - Presbitérium az 1956. év ősze óta eltelt idő örvendetes egyházi tényei alapján bízik abban, hogy egyházkormányzatunk az egyház Ura iránti engedelmességgel és hűséggel munkálkodik a rábízottakban. így bizalommal tekint a törvényes és felelős egyházkormányzókra, mint Isten sáfáraira.