Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

ebben az ügyben." A nagytekintélyű főorvos két presbitert maga mellé véve, tárgyalt az illetékesekkel és elhárította a veszélyt. Az egyház szerencséjére hamarosan fölépült a város másik felében egy új iskola, így a tanács közvetlen hivatkozási ürügye, a helyhiány megszűnt.

28 Mindezek csak szemelvények azokból a megaláztatásokból és hátrányokból, amelyeket 1956 után a legkülönbözőbb hatóságoktól és intézményektől kellett az egyházközségnek és vezetőinek elviselniük, úgy, hogy közben saját feletteseiktől rájuk erőltetett hűségnyilatkozatokat tettek és tőlük idegen politikai eseményekről emlékeztek meg elrendelt alkalmakon. Az első ilyen volt a presbitérium díszközgyűlése a „felszabadulás" tizedik évfordulóján 1955-ben. Később meghallgatták a résztvevő esperes beszámolóját a prágai keresztyén békekonferenciáról, perselypénzt küldtek céljaira, Hirosima-vasárnapokat tartottak és „könyörögtek" Vietnamén. A „felszabadulás" 25. évfordulóján kötelezően előírt presbitériumi határozat a sajtóban olvasható frázisok ismételgetése, és szemléletesen tükrözi a központi egyházvezetés által sulykolt megtűrtségi, valamint másodrendűségi érzést: „Az elmúlt 25 év története örömmel tölti el szívünket. Hálásak vagyunk azért, hogy az országépítő munkában résztvehettünk. ... Örülünk, hogy résztvehettünk a világ népeinek és egyházainak közösségében, abban a világméretű küzdelemben, amelynek célja a béke megőrzése, a népek közötti egyetértés és együttműködés munkálása."

29 Az istentiszteletek heti száma a 70-es években tovább csökkent, de az évi két szeretetvendégséget és januárban az „egyetemes imahetet" az evangélikusokkal és baptistákkal együtt mindig megtartották. Leginkább a szeretetvendégségeken fogadták az évi néhány vendégprédikátort, előadót, a városban üdülő lelkészek közül is többen lehetőséget kaptak igehirdetésre. Például 1972-ben négy, 1975-ben kilenc „vendégszolgálat" tényét őrzik a jegyzőkönyvek, ami akkoriban valószínűleg magasabb volt az országos átlagnál, és bizonyára az esperesnek köszönhető. Minden ilyen alkalmat a gyülekezet fokozott érdeklődése kísért. 1974-ben került Gyulára az első női beosztott lelkész, Török Márta, aki újraindította a gyermek-istentiszteleteket és felélesztette az énekkart. Külföldi látogatók is akadtak, 1971-^ben egy bázeli református lelkész, 1973-ban a wuppertal-elberfeldi (NSZK) teológiai szeminárium küldöttsége látogatta meg a gyulaiakat. Ekkoriban vált ismét szükségessé a templom külső-belső tatarozása. Az előző munkálatok óta villamosították az orgonát (1956) és a harangokat (1970), fölújították az egyik parókiát és a gyülekezeti házat. A templom költségeit ezúttal is pótköltségvetéssel lehetett fedezni. A meghirdetett önkén28 Jkv. VIII. 372.; IX. 20., 107-113-, 164-165-, 236-237., 290-291-, 314., 379«Jkv. IX. 252-253-