Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)
elején már alig találtak fiatal házas parasztembereket, akik betöltötték volna az úrvacsoraosztásnál segédkező egyházfik hagyományos feladatait. Valójában a 30-as éveknek azok a jelzései nyertek igazolást, melyek a parasztfiatalság egyházi „szervezettségét" hiányolták. Bíró Ferenc halálával (1954) évszázados gyakorlat szakadt meg. Ő volt az utolsó „parasztkurátor", utána sorban iparosokat választottak, egyidejűleg azonban „reprezentatívvá" vált a gondnoki tiszt, mert az egyre bonyolultabb számadadásokat szakalkalmazottakra bízták. 1957-ben csak megyei rendőrkapitánysági engedéllyel lehetett presbiteri gyűlést összehívni. Utóbb is egyre kevesebb ülést tartottak, és fokozatosan eltűntek a napirendről a korábban olyannyira jellemző viták, kezdeményezések, ügyek. A presbiterek többnyire teljes egyetértéssel hagyták jóvá a lelkészi előterjesztéseket. A termelőszövetkezetesítés nyomán két meghasonlott gazda önként maradt ki a testületből. A következő három évtized egyháztörténetét egy konkrétan megragadható és egy kevésbé pontosan körvonalazható tényező erőteljesen befolyásolta. Nagyon súlyos következményekkel járt az Elnöki Tanács 1957. évi 22. sz. rendelete, mely előzetes állami (párt) jóváhagyást írt elő a papi-lelkészi állások betöltésére. Visszamenőleg erre alapozták az 1956-os egyházi változások, megsemmisítését. Az egész társadalomra kiterjedően az egyházak és a vallásos ideológia elleni folyamatos föllépést a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1958 nyarán hozott titkos határozata alapozta meg, melyet végre is hajtottak. 21 E sorok írásakor nem ismerjük sem a további (1973-i és 1983-0 hasonló tárgyú politikai bizottsági határozatok, sem a Békés megyei „egyházpolitikai koordinációs értekezletek" (1981), az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága egyházpolitikai ülésszaka (1984) és feltehetően ehhez kapcsolódva a megyei tanács értekezletének (1984) tartalmát sem, de joggal feltehetjük, hogy a kezdeti irány lényegében nem változott. A Békés megyei pártirányítás folytonosságát személyében az a Gregor György is biztosította, aki 1954 és 1985 között funkcionáriusi különböző beosztásokban „intézte" az egyházi ügyeket. A másik tényezőre fejezetünk elején hívtuk fel a figyelmet. Ebben a korban egyre gyorsulóan változott Magyarország lakosságának életszemlélete. Ismeretes, hogy a párt- és állami vezetés viszonylag széles réteg számára tette lehetővé a korlátozott vagyonszerzést a „második és harmadik gazdaság" engedélyezésével. Az anyagi érdekek fölfokozott előtérbe kerülése semmiféle szellemi-lelki érdeklődésnek nem kedvezett. Párhuzamosan a társadalom hagyományos szerkezete is bomlásnak indult, polgári hagyományai megsemmisültek vagy elhalványultak. Csökkent a társadalmi szolidaritás foka és a 21 A vallásos világnézet elleni eszmei harcról. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. július 22-i határozata. Bevezeti és közzéteszi: Molnár Attila. Protestáns Szemle 1994/1. 44-66.
