Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

közügyek iránti érzékenység. Gyulán három évtized alatt nemcsak nemzedékváltás történt, hanem - mint láttuk -, el- és beköltözéssel jelentősen átrétegződött a század első felében viszonylag állandónak mondható társadalmi-foglalkozási szerkezet. Az 50-es években ismét templomfalak közé szorított egyház, elzárva a nyilvános szerepléstől és az ifjúságtól, nem tudott kapcsolatot találni a beköltözőkhöz, miközben a törzslakosság fogyott s így nagyon beszűkült az utánpótlás lehetősége. Az 1970-es, 1980-as esztendők az országos egyház mindenoldalú összehúzódásának évtizedei. A konfirmáltak száma zuhanásszerűen csökkent. Egy véletlenül kezünkbe került kimutatás szerint 1977-ben a békési református egyházmegyében, ami azonos a mai közigazgatási Békés megyével, harmincnyolc egyházközségben összesen 157-en konfirmáltak. Húsz gyülekezetben ebben az évben egyetlen konfirmandus sem akadt, Gyulán kilencen voltak. Egyébként itt 1975-ben 4 fővel ért a korszak mélypontjára a konfirmáció. 1977ben a kilenc gyulai református esküvő kedvező számnak mondható, mert az egész megyében mindössze nyolcvan volt. Tizenhárom helységben egy sem.

22 Az 1970-es évekből nincs éves statisztikánk a gyülekezeti istentiszteleti alkalmak számáról. Kósa Ferenc egyre romló egészségi állapota miatt előbb tartós betegszabadságra, majd korengedményesen nyugdíjba ment (1971), a megürült állást a presbitérium megszüntette. Az indoklások sorában a nagyarányú szekularizáció is szerepelt, az egyházfenntartók száma negyed század alatt felére apadt, - úgymond - vissza lehetett térni az 1948 előtti állapothoz. A határozat ellen egyedül Gyarmati István volt főgondnok szavazott.

23 Az egyetlen parókus lelkész az 1959-től a békési esperesi tisztet is betöltő Nagy Sándor maradt. Az egyházfenntartók fogyása nem hirtelen fordulattal következett be; akik tovább fizettek, azok fokozatosan többet is vállaltak. Az anyagi helyzetet jellemzi, hogy a gyulai egyház pénztárának legnagyobb terhét az 1955-től bevezetett, a központi egyházi célok fedezését szolgáló „közalapi járulék" képezte, melyet a helyi költségvetési mérleg után az egyházkerület központjában határoztak meg. Például 1957-ben a 115 ezer Ft-os költségvetésből 23 ezer forintot kellett a gyulaiaknak befizetni. A presbitérium többször eredménytelenül kérvényezte a csökkentést, miközben meg nem erősített hírek szállongtak a központi egyházi szervek költekező hivatalvezetéséről. A gyulaiak végül úgy védekeztek, hogy amit lehetett, a költségvetéstől elkülönítették (pl. jótékonysági perselypénzek), hogy a zárszámadásban ne jelenjen meg.

24 A pénz értékének romlásával módosultak a költségvetési összegek, de 22 A Békési Reformárus Egyházmegye statisztikai adatai az 1977. évről. Kézirat birtokomban. »Jkv. IX. 277-280. M

Jkv. VIII. 319-, 326-327. Areformátus egyházvezető testületeinek költségvetési hiányairól