Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

eredetileg református többségű községekből érkezett, de hogy mennyire változtathatták meg a település vallási összetételét, arról nincs adatunk. Gyulavárinak a XVIII. század elejétől folyamatosan önálló református parókiája volt és az összecsatolás után megmaradt. Föltáratlan a korszak országos szintű egyháztörténete is. A kommunista diktatúrában az egyházakat különösen sújtotta, hogy az előző rendszer elmulasztotta az egyház és az állam viszonyát a polgári demokrácia normáinak megfelelően átalakítani. Az első időszakban, mint a letűnt rend szövetségesei és a kommunista párttal szemben rivális ideológia képviselői, nyílt és állandó támadásnak voltak kitéve. Elvették szinte egész vagyonukat, lehetetlenné tették kulturális és társadalmi tevékenységüket. Az egyházellenes intézkedések durvák voltak, de nem azonnali teljes, hanem fokozatos megsemmisítésre törekedtek. A korszakon végigvonul az egyházi élet kényszerű összehúzódása, társadalmi peremre szorulása és teljes állami felügyelet alá kerülése. Ám tagadhatatlan, amit magában a korban kevésbé, de ma már egyre inkább elismernek maguk az egyházak is, hogy századunk második felében a fogyasztóinak nevezett mentalitással összefonódva, szekularizációs hullám vonult át Európán, mely nem minden esetben „tisztelte" a világrendszerek határait. A két hatás viszonya ma még tisztázatlan. Egy harmadik tényezővel is szembe kell nézni: ma még azonban nem látjuk pontosan, vajon a magyarországi egyházak mennyire voltak a kommunista párt és állam partnerei saját maguk fölszámolásában. Ez a kérdés élesen vetődik föl, ha azt nézzük, hogy a volt keleti tömb országaiban az 1989-i változások előkészítésében mekkora szerepet vállaltak az egyházak. A magyarországiak éppen nem tűntek ki ellenzékiségükkel.

2 Nem közömbös, hogy a mostani fordulat milyen erkölcsi, szellemi, anyagi állapotban találta az egyházakat, de ennek pontos fölmérése sem történt meg. A fordulat két eseményhez köthető, az 1989. június 30-án kiadott 14. számú elnöki tanácsi rendelethez, melynek legfontosabb tétele az Állami 2 Az eseményeket föltáró és értékelő, összegző jellegű írásokból néhányra hívjuk föl a figyelmet. A második világháború utáni első tizenöt év református egyházi vezetői kollaborációjáról éles emigráns kritika: Gombos Gyula: Szűk esztendők. Washington, I960. Az együttműködésben kölcsönösséget és kiegyensúlyozottságot kereső Pap László teológiai tanár személyes küzdelmeiről és tragikus bukásáról írt önéletrajzi művében számos, általunk is érintett kérdéssel foglalkozik: Tíz év és ami utána következett 1945-1963- Adatok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez. Szerk. és jegyz. Bárczay Gyula. A szöveget gondozta Szabó Júlia és Szöllősy Pál. Bern-Bp., 1992. Ugyancsak Bárczay Gyula készítette el az 1956-1986 közötti évtizedek emigrációbeli kritikai áttekintését: Megújulás - megdermedés - megmozdulás. A Magyarországi Református Egyház harminc éve. Harminc év 1956-1986. Bern, 1986. 328363- Kéziratunk készítése közben jelent meg: Bogárdi Szabó István: A magyar reformátusság helyzete 1945 és 1983 között. Protestáns Szemle 1994/1. 19-32. és Ladányi Sándor: Vázlatos történeti áttekintés a magyarországi református egyház legközelebbi múltjáról. Valóság, 1994/ 4. 3-30.