Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

elődjéről mint kedélyes és népszerű emberről emlékezett meg, amit a megkettőzött kegyeleti év is igazol. A fennmaradt iratok kényelem- és nyugalomszerető embernek mutatják Papp Mihályt. Dombi Lajos határozottabb, egyben zárkózottabb, nagy tekintélynek örvendő egyéniség lehetett. Róla élő emlékezet útján is tudunk, mert az 1950-es években még beszélhettünk őt személyesen jól ismerőkkel. Amennyire visszahúzódott a polgári társasélettől, úgyannyira szívesen vállalt világi közszereplést. Az egyháztagok úgy tudták, hogy hangulatát családi betegségek, gondok nyomasztották. Föltétlenül kiegyensúlyozó, stabilizáló hatást kell tulajdonítanunk a tartós szolgálati időknek. Ecsedy Gábor korszakunk elejére eső nem egészen három s nem is aktív évét nem tekintve, hetven esztendő alatt mindössze három lelkipásztora volt a gyulai gyülekezetnek. 1913-ban, amikor az 1848-i XX. törvénycikk érvényesítése céljából az egyetemes egyház összeíratta az országos szükségleteket, a kiküldött kérdőív alapján szóba került, hogyan vélekedik a gyulai presbitérium egy esetleges kettős lelkészségről. A felső egyházi vezetés ugyanis azt tartotta - egyébként törvényesen alátámasztva - ideálisnak, ha egy lelkészre háromezer lélek jut, a gyulai hívek száma pedig ekkor már meghaladta a hat ezret. A gyulaiak elutasították a lehetőséget, mert az „az egyöntetű vezetés és a békesség rovására van a tapasztalás szerint."

25 A nagy létszámú gyülekezetet azonban egyetlen lelkész nem tudta ellátni. 1846-ban elválasztották a rektorságtól a káplánságot, de Ecsedy halála után nem hívtak újabb segédlelkészeket. A gyakran változó rektortanítók számára az úrvacsorai pohárosztáshoz kértek és kaptak az egyházkerülettől fölhatalmazást. 1874-ben, amikor Rácz János személyében ismét lelkészi végzettségű rektor érkezett és huszonhárom éven át Gyulán is maradt, ismét egyesítették a rektor és a káplán állását. A korán betegeskedni kezdő Papp Mihály számára azonban 1886-tól önálló segédlelkészre volt szükség. Dombi Lajos pedig hivatalba lépése után azonnal bejelentette, hogy minden körülmény között igényli segédlelkész alkalmazását. Ettől kezdve sűrűn váltakoztak a gyulai segédlelkészek. Köztük Szabó Jenő (1892-1893), Szabó Dezső író bátyja, aki többek mellett mintául szolgált „Az elsodort falu" című regény lelkészalakjának. Ő itt kezdte meg pályáját, és innen került a székelyföldi Barátosra. Arday Aladár (1916) a Király-hágó melléki egyházkerület püspöke lett (1948-1961). Az Egyetemes Konvent 357-1909. számú határozata „B" mellékletének értelmében Gyula két segédlelkészes helynek minősült. A segédlelkész feladata elsősorban a vallásórák megtartása volt, melyek száma ekkor a belterületen már heti 26-ra emelkedett, amihez rendszertelenül csatlakoztak külterületi órák is. Új szolgálati alkalomként jelentkezett a megyei kórház és a nem sokkal »Jkv. V. 268-271.; TtREL I. 29. i. 59. d. (1913)