Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

lenne-e ez az ünnepély vagy több ok szól a mellett, hogy mellőzzük azt s keressük ebben is a puritán egyszerűséget?" Korábban a lelkész és tanító szolgálatának kezdetekor csupán „elfogadási ebéd vagy vacsora" volt szokásban különösebb ceremónia nélkül. Papp Mihály megválasztásakor a presbitérium ezt is el akarta hagyni. Időközben azonban a tiszántúli egyházmegyék az 1880-as évek elején többször is javasolták a beiktatások ünnepélyessé tételét. Dombi érkezésekor a puritán hagyományt már legyőzte a vármegyei lakomák és a katolikus pompa utánzása. Az esperest egy kissé győzködni kellett, de végül a presbitérium az ünnepély mellett döntött. Megjelentek a szomszédos református egyházközségek lelkészei, a helybeli felekezetek képviselői, háromszor lépett föl az énekkar és „bankettet" rendeztek a Komló Szállóban.

22 Három év múlva újabb szokás születésének lehettek tanúi a gyulaiak. Kiss Áron debreceni református püspök 1892-ben a szomszédos Gyulaváriba igyekezett új templomot fölszentelni. Útja a gyulai vasútállomástól a városon keresztül vezetett a községbe. Díszes fogadtatást és búcsúztatást rendeztek itt is a püspök tiszteletére, melyen részt vett a polgármester, a fényt lovas bandérium, koszorúslányok emelték, meghúzták a harangokat. Kiss Áron, akinek személyében először járt Gyulán református püspök, betért a gyulai templomba, és rövid imát mondott abból az alkalomból, hogy az száz évvel ezelőtt épült. íme Dombi indoklása esperese számára: „Mindezt azért óhajtjuk kiterjesztett parádéval, hogy mikor Schlauch püspök itt járt (nagyváradi rk. megyéspüspök, bíboros K. L.), nagy ünnepélyességgel fogadtatott s így hasonló tiszteletadásban részesüljön a mi Püspökünk is."

23 A következő püspökvendégre több, mint negyed századot kellett várniuk a gyulai híveknek. 1918. április 21-én került sor Baltazár Dezső generális vizitációjára, mely egyúttal az első hivatalos püspöki látogatás volt. A háborús körülmények ellenére ünnepélyes külsőségek közepette zajlott le mind a fogadtatás, mind maga a látogatás.

24 A kor liberális lelkészeszményének Papp Mihály és Dombi Lajos egyaránt példaszerűen megfelelt, habár alaptermészetük különbözött egymástól. A presbiteri jegyzőkönyvek tanúsítják, milyen nagy figyelmet fordítottak az egyházközség anyagi életére. A díjlevél szerint járó papiföldön gazdálkodtak. Mindketten hajlamot mutattak irodalmi munkásságra, ami több-kevesebb rendszerességgel helyi vagy országos terjesztésű sajtóközlésekkel nyilvánult meg. Papp világi tárgyú verseket, elbeszéléseket és humoros írásokat, Dombi jóval nagyobb számban inkább alkalmi egyházi beszédeket, imákat, köszöntőket, ünnepi költeményeket, hazafias tárgyú szövegeket adott közre. Dombi "Jkv. III. 67.; IV. 616.; TtREL I. 29. i. 58. d. (1889) » TtREL I. 29- i. 58. d. (1892) 24 Jkv, V. 477-484.