Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

ún. kisebb haszonvételekből (regálék) való juttatás, a székhús, a faggyú, az őrletés (sabbatale). A telki földhöz kaszáló (széna) és tűzifa is járt. A következő ismert - nem bizonyos, volt-e közben másik - díjlevél 1793-ban egy sessioföláet biztosít a lelkésznek, de azt saját művelésbe adja. A rektor fél sessiót, a leánytanító negyed sessiót kapott. (Egy sessio, azaz telek szántó és kaszáló együtt 80 kisholdnak felelt meg, a holdat 1100 négyszögölével számítva.) Sem az 1814-ben létesített harmadik tanítói álláshoz, sem az orgonistasághoz már nem tudtak földet biztosítani, helyette jövedelmének megfelelő összeget fizettek. Ez az állapot az 1857-ben kezdeményezett elkülönülésig nem változott. Aföldek mindvégig mentesültek a jobbágyi szolgáltatások alól.

56 Az 1828i vizitáció „egy darab" (4 „járás") szőlőről is hírt ad, amit néhány évvel később ráfizetéses volta miatt sikertelenül árulnak, ám ennek eredetét és sorsát nem ismerjük.

57 Az egy jobbágyteleknyi föld és a mellékes pénzbeli meg természetbeni járandóságok, ha nem is gazdag, de tisztességes megélhetést nyújtottak egy mezővárosi prédikátornak. Ecsedy kéthelyiséges, egyszerű tanyát építtetett, és tudjuk, hogy élete vége felé Debrecenben háza volt, ahová özvegye és fia elköltözött, ami persze családi örökség is lehetett. A tanítóknak jóval kevesebb jövedelemmel kellett beérniük, díjleveleik egyéb tételei is arányosan kisebbek voltak, nemcsak a föld. Nem tudjuk, bérbe adták-e a sessióikat vagy maguk műveltették. Mindenesetre ennek fordítottját, ha lelkész úrbéres földet árendált, nem nézték jó szemmel: „gyalázat papnak urbáriumot szolgálni" hangzott az egyik vád Kuthy Lajos ellen. A pénzfizetés nagy része a párbérről (ágybér, papbér, lecticale) származott. Ezt minden felnőtt házaspár egyenlően adta (özvegyek a felét), egy forintot, egy véka búzát, egy véka árpát.

58 Összegyűjtése kétféle módon ment végbe: vagy személyesen bevitték a parókiára, vagy Ősszel, betakarítás után a „hajtó egyházfiak" szekérrel házról házra járva, érte mentek (megkülönböztetendők a „belső egyházfi"-tól, aki az úrvacsoraosztásnál segédkezett). 56 TtREL I. 29- a. 1. Békés-bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 31., 35.; TtREL I. 29- i. 56. d. 9; TtREL I. 1. a. 4. d.

; Jkv I. 21., 114., 150-151., 176.; Tóth Dezső i. m. I. 99-105-; A földesúr a római katolikusoknak, akiknek kegyura volt, és akik a lakosságnak mintegy felét tették ki, a két városban egy plébánia két istentiszteleti helyének fenntartásához 5 teleknyi földet biztosított. A lakosság kevesebb, mint egynegyedét tevő görögkeleti románok ugyancsak a két városban két parókiához 2 teleknyit, az egynegyed lakosságot jelentő reformátusok 1 3/4 teleknyi földet kaptak. Azaz a reformátusok jártak viszonylag legrosszabbul. (Összeírása 1848. jan. l-jén a M. és N. Gyulán találtatott jegyzői, papi és tanítói állomásoknak s azokhoz csatolva volt telkeknek. Gyulai Református Egyház irattára. Limbus). 57 TtREL I. s. 14. d.;Jkv. I. 216. 58 Ecsedy Gábor i. m. II. 36.