Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

részében gyakran egyházmegyeként, sőt helységenként eltérő saját elvek alapján működtek a presbitériumok. A tizenkét pont az istentiszteletek és az iskolák rendjének felügyeletét, a szegényekről és az egyházi épületekről gondoskodást, az egyházfegyelem fenntartását, az anyagi élet kézben tartását, a lelkész és más egyházi tisztviselők alkalmazását rótta rá a presbiterekre.

20 Ehhez képest a gyulai presbitérium statútumnak nevezhető első ismert határozatsorozata, mely 1802-ből maradt fenn, igen szűkszavú, a testület megválasztásáról rendelkezik, amit a budai kánonok megkerültek, a régi szokásokra hagytak: a kurátort húsvét másnapján válasszák, leginkább városi esküdteket jelöljenek erre a posztra, és a presbitereket ne a „nép", hanem a prédikátor egyetértésével maguk a presbiterek válasszák.

21 Látni fogjuk, hogy a tradíció és a törvény rendezetlensége évtizedeken át fölújuló viták alapja lett. A presbitérium munkálkodásának közelebbi megismerése céljából kiválasztottunk egy évtizedet (1820-1829) és azon belül tematikusán megvizsgáltuk az ülések napirendjét. Tíz esztendő alatt 91 ülésen 123 pontot tárgyaltak meg, nagyon sokszor csupán egyet-egyet. (A nagyobb egységek százalékban kifejezve a következőképpen oszlanak meg:) saját szervezeti ügyek és közvetlen egyházigazgatás 32% erkölcsbíráskodás és fegyelmi eljárások 30% gazdálkodás (belefoglalva az építkezés és karbantartás) 17% iskola 6% kapcsolatok a felsőbb egyházi hatóságokkal 6% felekezetek közötti problémák 4% egyéb 5% Elsőként a testület szervezeti életét vesszük szemügyre közelebbről. A protestáns egyháztörténeti irodalom egyik szilárd tétele, a presbitérium intézményének demokratizmusa. Csakhogy ezen különböző korszakokban különbözőképpen működő rendszereket kell értenünk. Például a fenti iratokból kiderül, hogy a XV1II-XIX. század fordulóján a presbitériumok az önkiegészítést gyakorolták, amit egy 1806-ban kiadott kerületi határozat megerősített.

22 Vele szemben lényeges demokratikus elem, hogy az egyházközség életének legfontosabb ügyeiről első fokon mindig helyben, maguk a közvetlenül érintettek döntenek, ők a kezdeményezők. Bármilyen alapon választják ki a presbitereket, a döntés már közös felelősségvállaláson alapul, közös határozatként jelenik meg. További ^érdés és széles körű vizsgálatok hiányáî0 PEIL I860. 38-39. « Jkv. I. 17. "Jkv. I. 309-310.; Tóth Dezső i. m. I. 80., 95-, 150-151.