Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)
máramarosiból. (Az utóbbiból azonban Visk mezővároska egy úrasztali terítőt és két keszkenőt küldött.) A helységek közül Debrecen adott a legtöbbet (440 Ft.). Az orosházi evangélikus lelkész által kibocsátott körlevél nyomán Békés megye öt evangélikus gyülekezete (csak a mezőberényi szlovákok hiányoztak) 139 Ft. 521/2 kr-t gyűjtött össze. (Ebből a legtöbb Szarvasról érkezett, ahol akkor Tessedik Sámuel volt az egyik lelkész.) Az úrasztala felszerelésére különben a legdrágább darabokat (aranyozott ezüst kehely és tányér) az új földesuraság, gróf Wenckheim Ferenc juttatta, aki felekezeti különbség nélkül uradalma minden egyházát hasonlóan megajándékozta. 15 Az első hónapok viszontagságai elkeserítették Juhász Istvánt, aki a nemrég befejezett építést újrakezdte. Megírta esperesének, hogy csak addig marad, míg tető alá kerül az összes egyházi épület. Nem így lett, és ténylegesen neki köszönhető, hogy az egyházközségi élet rövid idő alatt teljesen helyreállt. Nehézséget okozott a mesterek hiánya. Üvegest Aradról, asztalost Tótkomlóson kellett fogadni. Az utóbbi munkáját, a templomi nyílászárókat Tótkomlós község ingyen szállíttatta Gyulára. 1802. október 19-én megtartották az első istentiszteletet az újjáépített templomban. A kőművesmunkát Czigler Antal (1767-1862) végezte. A neves építőmestert az uradalom közvetlenül a tűzvész után hívta Gyulára. Fiával együtt hat évtizeden át tervezett és épített köz- és magánépületeket a városban és környékén. Haan Lajos szerint a „vidéken" 26 templom az ő munkájuk, amibe valószínűleg bele kell értenünk az aradi és bihari vállalkozásokat is, mert a mai Békés megyében csupán öt templom őrzi munkájuk emlékét. A korban elterjedt divatnak megfelelően - és védekezésül esetleges újabb tűztől - eredetileg boltívet akartak építeni a puszta falakra, de a tervtől statikai okokból elálltak. A megmaradt téglából ugyancsak Czigler emelte 1803-ban az átalakítottan ma is álló, mezővárosi viszonylatban rangos külsejű, ötszobás parókiát. Ezzel azonban elfogyott a pénz, és kénytelenek voltak egyezer forint kölcsönt fölvenni Dávidházy János ágyai prédikátortól, aki különben az időközben szintén tűz áldozatává lett debreceni kollégium újjáépítésére is nagyobb összeget hitelezett. így készültek el a toronysisak és padok 1804-ben. Az egyik új harangot nyilvános ércgyűjtés után az egyházközség öntetté az Arad megyei Győrökön, a másikat saját költségén a gyulai templomudvaron két tűzkárt nem szenvedett jobbágygazda, miután „ide vetődtek némely Erdélyi Harangöntő Mesterek". 16 1804-re az iskolák és a tanítói lakások is elkészültek. Sikerült telekcserével a fiú- és leányiskolát egymás mellett, a parókia közelében fölépíteni. 17 Az 15 Jkv. I. 7., 16. Az útlevelekhez füzeteket mellékeltek, melyekbe az adakozók beírták adományaikat. Ezek egy része ma is megvan a gyulai református egyház irattárában. 16 Jkv. I. 19., 23-, 25-, 27., 30., 38., 47.; Haan Lajos i. m. 1870.1. 80.; Scherer I. 428.; Sisa Béla i. m. passim. 17 Jkv. I. 14-15-, 18., Ezek a mai Árpád utca 4. és 6. szám alatti telkek.
