Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)
tiszteletéről. Állítólag tőle származott az ötlet, hogy vezetésével - mint Scherer írja - mintegy húsz magyar római katolikus jobbágycsalád jobb életkörülményeket keresve, fölkerekedett, és a kor barokk ájtatosságára jellemzően a „Nádi Boldogasszonyában bízva, 1715-ben Gyulán kívánt letelepedni. A kamarai ispántól megkapták a mai római katolikus belvárosi plébániatemplom helyén álló, eredetileg középkori kápolna, azután mecset romos épületét, aminek templommá alakítását már a földesúr segítségével fejezték be 1722ben. Bizonyos, hogy a Mária-kultuszra utalóan vésték a város első újkori pecsétjére 1715-ben Szűz Mária képét. Ezek voltak azok az események, amelyek mind Karácsonyi Jánost, mind Scherer Ferencet arra ösztönözték, hogy hangsúlyozottan a római katolikus magyaroknak tulajdonítsák a mai település megalakítását. Igaz, Karácsonyi megyetörténeti monográfiájában nem tagadta a reformátusok előbbi (1712-1715) megjelenését, majd csak egy öregkori cikkében ír 1715-ről. Scherer viszont 1717-et említ. 20 Végeredményben a reformátusok részvételét Gyula újramegülésében alig méltatták figyelemre. Kutatásaink fényében álláspontjuk nem fogadható el. Az újkori római katolikusok bevándorlásával szemben az előző fejezetben láttuk, hogy Gyula környékén a XVII. században a magyarok reformátusok voltak. Bizonyítottuk, hogy a háborús pusztítások ellenére az eredeti lakosság egy része visszatérhetett, tehát a folytonosság fennállhatott. Csakis reformátusok lehettek a földműveléssel is foglalkozó, tehát bizonyára családos hajdúk, akiket a visszavett várba a német és rác őrség mellé rendeltek. Amikor pedig a karlócai békekötés után a szerb katonaság a Maros vonalára húzódik, elhagyott házaikba Debrecen mellékéről, és a hajdúvárosokból kívánnak betelepedni kálvinista magyarok. A rövid időre helyreálló (1699-1702) vármegye tisztviselőinek vallásáról nincs értesülésünk, de joggal föltehetjük, hogyha az újabb megalakuláskor 1715 és 1722 között reformátusok voltak, többségükben előbb is azok lehettek. 21 Igazat adunk Ecsedy Gábornak, amikor a törökök elmenetele után a városba letelepülő első magyarok reformátussága mellett ismét a szóhagyományra támaszkodva azzal érvel, hogy a váron kívül egyedül épen maradt, fedett épületet, a középkori ispotályt, a később török fürdőt foglalták el és használták oratóriumnak. (Ma a Petőfi téri általános iskola déli szárnya rejti ennek falait.) Bő száz esztendő, három-négy nemzedéknyi idő alatt - a történeti érdeklődésű Ecsedy 1817-ben került Gyulára - a családi emlékezet olyan részleteket őrzött meg, amelyek valójában kuriozitások, nem igazán lényegesek, de éppen ezért hitelesek és általában jellemzőek a helyi történeti tudásra. A Cseke família „ősapja", aki nyilván nem azonos az említett Gerlán 2 ° Karácsonyi II. 153-154., 158-159.; Scherer I. 272-273., 291. 21 Karácsonyi I, 312.; Scherer I. 262-263-; Veress 466.
