Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

született Csekével, esetleg annak fia vagy közeli rokona lehetett, és aki később az „öreg Harrukker alatt Bíró és néki kedves embere volt", a még talán oratóriumnak nem használt épületben született. A Csekék és az Oláh-ok ugyanis megérkeztükkor az időjárás viszontagságai elől odahúzódtak, s eleinte többedmagukkal benne laktak. Valószínűleg rövid ideig, addig tartott ez az állapot, míg az átellenben fekvő telkeken, a későbbi vármegyeháza, református templom, parókia és iskola helyén kunyhóikat fölépítették. Az egyik leszármazott, Oláh Mihály apjára hivatkozva, azt is elbeszélte Ecsedynek, hogy az első jövevények húseledele a kunyhók mögött húzódó, hajdan a várost védő „elpusztult sántz árokban" lakó „tengeri nyulakból" került ki. Az elpusztult, elhagyott település képét vetíti elénk, hogy arra emlékeztek: a valamikori török fürdő bolthajtásos, kupolás teteje „bürökkel, gazzal bé volt nőve". Kérdés, mikor történt mindez, az 1703. évi rácdúlás előtt vagy a szatmári béke után? Valószínűleg még 1703 előtt, hiszen a vár külső erődményeit, bizonyára a palánkokat is 1700-ban bontották le. Továbbá Cseke Péter 1733/34-ben ült a magyargyulai főbírói székben, amit aligha tehetett volna, ha 1711 után születik. Más Cseke nevű pedig nem szerepel a bírák névsorában. A Rosenfeld mérnök által készített 1722-es térképen a mai református templom helyén már állt az akkori református parókia, talán kissé kijjebb a mai utcavonalnál, sőt alapterülete és L-alakja után ítélve, a frissen épült város legtekintélyesebb lakóházának látszik. A rác támadáskor 1703-ban az említett kunyhók elpusztulhattak és helyükön új portákat mérhettek ki. Végül az 1722-es térképhez tartozó városlátképen jól kivehető a kupolás fedelű oratórium, ezúttal hiányzik róla a gaz.

22 A békési (korábban csongrádi, makói stb.) református egyházmegye jegyzőkönyve 1696-tól fennmaradt, de eleinte igen hiányosan vezették, ezért nehéz pontosan követni az egyházközségek újraalakulásának folyamatát. Különböző egyéb forrásokra támaszkodva kiderül, hogy a helységek újraépülésével vagy egyidejűleg, vagy rövid idővel később, mindenütt nyoma van a református egyházi életnek. Alább úgy sorolunk föl Gyula körzetéből településeket, hogy zárójelben a törökvilág utáni református egyházzal kapcsolatos első említést, többnyire a lelkészordinálás vagy templomépítés évét adjuk meg: Békés (1702), Doboz, Feketegyarmat, Vésztő, Vadász (1711), Füzesgyarmat, Körösladány, Nagyzerind (1712), Erdőhegy, Gerla (1713), Gyulavári 22 Ecsedy Gábor i. m. II. 31-33- ; Komáromy Miklós: Gyula városáról és a hajdani Gyula várról. Nagyvárad, 1834. 58-59- (majdnem szó szerint átveszi Ecsedy állítását); Karácsonyi II. 156.; Az 1722-i térkép és látkép: Scherer I. 86., 275-, 284-285-, II. 435- A „tengeri nyúl" mai nevén üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) lehetett. Valóban telepszerű csoportokban és domboldalba vájt üregekben él. Magyarországon ma már csak a Dunántúl és a Duna-Tisza-köz némelyik vidékén honos.