Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

Jánost azért hallgatják meg, mert Gerlán nőtt föl és jól ismeri a falu környezetét.

17 Nem lenne meglepő, ha gondos és szerencsés helytörténeti kutatással újabb hasonló adalékok kerülnének elő. Számunkra most ennyi elég annak állításához, hogy a gyulai reformátusok egy része időnként Gerlán vészelhette át a háborúkat. Bár semmi sem támasztja alá, ezúttal is arra gondolhatunk, amire az előző fejezetben más településekkel kapcsolatban, hogy amikor Gyulán nem működött lelkipásztor, Gerláról szolgáltak be Gyulára vagy odajártak a gyulaiak templomba. Gyula hódoltság után kialakuló jellegzetes vallási és etnikai viszonyaival kapcsolatos az, a mai gyulaiak idősebb nemzedéke által jól ismert tény, hogy századunk közepéig a város református, római katolikus és ortodox földművesei zömükben elkülönülten laktak más-más negyedekben: a reformátusok a központtól északra, az Újvárosban, a katolikusok délre, a Magyarvároson, a német katolikusok nyugatra a Németvároson, az ortodoxok keletre, az Oláhvároson. Amíg ez a helyzet fönnállott, a magyarok nyelvjárása vallásilag különbözött. A reformátusoké az északon, és keleten szomszédos i-ző tiszai nyelvjárással képezett folytonosságot, míg a katolikusoké semleges színezetével a köznyelv irányába mutatott kiegyenlítődést.

18 Mielőtt a reformátusok újraszerveződését részletesebben tárgyaljuk, nézzük meg, hogyan kerültek Gyulára római katolikusok! A vár átvétele után nem sokkal sürgették az új őrség számára római katolikus pap kiküldését, ám csak két év múlva érkezik Borosjenőből egy ferences atya. Mivel fizetést nem kap, hamarosan távozik. Ugyanezt teszi 1701ben az ezúttal Szilágysomlyóról küldött ferences szerzetes.

19 A városban 1715ig nem élnek katolikusok. Ekkor állítják vissza a gyulai római katolikus plébániát, mégpedig az egész Békés vármegyére, sőt a közeli zarándi és bihari vidékekre kiterjedő pasztorációs hatósággal, mivel ebben a hatalmas körzetben akkor még másik plébánia nem létezett. Az első gyulai plébánost a következő évben nevezik ki. Abban, hogy Gyula két évszázadon át a református dominanciájú Tiszántúl egyik fontos római katolikus bázisa volt, alapozó szerep jutott a XVIII. század elején a kamarai tisztviselőknek, majd a magánföldesurak buzgó pártfogásának, mely vonzotta a katolikus jobbágyokat. Befolyásolta szubjektív mozzanat is. Egy, a Duna-Tisza közén élő licenciátus, Deák János olvasta Esterházy Pál nádor „Mennyei korona..." című (l690-ben és 1696-ban jelent meg) Mária-kegyképekről írott munkáját, amelyből értesült a „Boldogságos Szűz" „nádasbeli" vagy „nádmelléki" képének hajdani gyulai 17 Dávid Géza i. m. 232. 18 Karácsonyi jános: A mai Gyula megalakulása. Őrszem 1925. dec. 15.; 1926. jan. 1.; Gyepes János: A gyulai nyelvjárás. Szeged, 1938. 3-; Scherer I. 292.; Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség. Gondolatok Gyula néprajzi vizsgálatához. Békési Élet 1970. 243-255. 19 Scherer 1.261.