Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

III. fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

1650, 1666, 1675), Dánfok (1673), Bélmegyer (1675), Ant (1598, 1679), Bélzerind (1671), Feketegyarmat (Gyulagyarmatnak írják, 1638), Nagypél (1601, 1637, 1673). A Gyuláról tekintve Békésen túl, kissé távolabb található helységek közül említjük még Félhalmot (1634), (Mező)-Berényt (1675) és Kamutot (1675). Debreczeni Ember Pál említi ugyancsak ebből a térségből Gerlát, Ölyvedet, Csabát, Vészét, Csatárt, Vésztőt, (Körös)-Tarcsát.

26 Áttekintésünk csak a forráslehetőségekhez képest teljes, inkább szemelvényes, pusztán azt kívánhatja dokumentálni, hogy a XVII. században Gyula környezetében mivel más magyar egyháznak semmiféle nyoma nincs - tisztán reformátusok éltek. A gyulai magyarok reformátusságának ez a második közvetett bizonyítéka. Noha semmiféle adatunk nincs rá, megkockáztatjuk annak föltevését, hogy a városközeli települések bármelyikének papja beszolgálhatott Gyulára vagy őt hallgatni járhattak a gyulaiak. Például a ma románlakta Nagypél 10 kmre, jól megközelíthető a Körös mellett Gyuláról. A lelkészek jelenléte mellett a gyülekezetek életének másik csalatkozhatatlan jele az iskoláztatás. Értesüléseink azonban jóval szűkebb körűek és még feltételesebbek, mint az előzőekben voltak. 1666-ban a Békés melletti Csatárra vittek Debrecenből rektort, egyébként csupán az alapfokot feltételező magasabb iskoláztatásról tudunk beszámolni.

27 Scherer azt írja, hogy a XVI. század második felében „a pásztor nélkül maradt katolikusok kénytelenek voltak gyermekeiket a protestánsok iskoláiba küldeni", majd fölsorolja Gyulai Eustachiust, aki 1573-ban Bécsben, Gyulai Jánost, aki 1582-85-ben Wittenbergben és az ugyancsak ott 1585-86-ban tanuló gyulai Buza Mátyást.

28 Az első név viselőjéről még elfogadhatjuk, hogy katolikus lehetett, a másik kettőről nem, hiszen ők is mehettek volna katolikus egyetemre, ha szándékoznak, nem pedig a reformáció bölcsőhelyére, Wittenbergbe. Gyulai illetőségük természetesen ugyanannyira bizonyos, mint az előző fejezetben említett gyulainak vélt egyetem járóké. Karácsonyi gyulai diáknak számította még az 1566-ban Wittenbergben beiratkozó Békésy Imrét is.

29 Haan Lajos pedig fölhívta a figyelmet Joannes Gerlai bekessinus"-ra, aki 1596-ban írta be a nevét a wittenbergi matrikulába. Amennyiben valóban a Gyulával határos Gerláról indult megjegyzésre méltó, hogy ezen a vidéken akkor már ritka és meglepő módon evangélikus lehetett, mivel 1592 után 26 Debreczeni Ember Pál i. m. 641.; Tóth Sámuel i. m. 34., 46., 47.; Kiss Bálint i. m. 132-133-; Borovszky Samu i. m. 632., 649-, 650.; TtREL I. 1. a. II. k. 27 Molnár Ambrus: Csaba újratelepülése, társadalma, gazdasága, önkormányzata 1772-ig. Békéscsaba története. I. Kezdetektói 1848-ig. Szerk.: Jankovich B. Dénes-Erdmann Gyula: Békéscsaba, 1991- 38928 Tóth Sámuel i. m. I. 5-; Thury Etele szerk.: Iskolatörténeti adattár II. Pápa, 1908. 5-, 24.; Scherer I. 237. 29 Karácsonyi I. 194.