Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

III. fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

nyúló bihari egyházmegyéből, valamint a Marostól délre fekvő területről egész sor helységet, 168-ra duzzasztotta ezt a számot. (Magában a koraújkori Zaránd vármegyében ezek közül 103 található.)

22 Lássunk Gyula Zaránd és Arad megyei szomszédságából, 20-40 km-nyi körzetből először olyan egyházközségekre példákat, amelyek a 17. században léteztek, de azóta faluként nem, legfeljebb uradalmi pusztaként szerepeltek! (Zárójelbe az évszám kerül, amelyből az illető település lelkészének neve ismert.) Szederkény (1654), Tamász (1654), Csunakeszi (1654, 1666, 1677), Bethlen-Ősi (1635, 1655). Találunk olyanokat is, ahol a 19 század második felében románok laknak, reformátusaik csupán kisebb-nagyobb lélekszámú leányegyházként léteznek: Kisjenő (1631, 1633, 1673), Kétegyháza (1653), Ménes (1653,1678), Karalyos (Kerülős) (1653,1666,1669), Székudvar (1656), Talpas (1654) Szintye(l669), Miske(l676,1681). Erdőgyarak (1630) és Vadász (1669) a 17. század végén szintén elpusztultak, de a 18. században anyaegyházként föléledtek. Elgondolkodtató, hogy Borossebes első lelkészét név szerint csak 1712-ből, Erdőhegyét pedig 1713-ból ismerjük, holott Debreczeni Ember Pál szerint régi egyházak. Ismeretlen okból emlékeztetnek Gyula helyzetére.

23 Rácz a gyulai adatok hiányára magyarázatul fölveti: talán „független reformált", „presbyteriánus" egyházak alakultak ott és a szomszédos Sarkadon, melyek nem tartoztak semmiféle egyházigazgatási szervezetbe. Ötletét feltehetően az ösztönözte, hogy a szatmárnémeti nemzeti zsinat elítélő végzései után az első magyar puritánus prédikátornemzedék két tagja is (Tölcseky János, Nagyary Benedek) a zarándi egyházmegyébe, Borosjenőre került (1650-1656). Mégsem több ez tetszetős föltevésnél, hiszen a szélsőséges independentizmus ilyen arányú egyházközségi megnyilvánulásának semmi nyoma nincs a hazai egyháztörténetben. Nem szólva arrói, hogy ha lett volna, csak a XVII. század második felében képzelhető el. Márpedig adataink csaknem egy évszázaddal korábból is hiányoznak.

24 A Gyulától északra és nyugatra fekvő településekről kevesebbet mondhatunk. Legfeltűnőbb a városunktól északnyugatra, mindössze húsz km-nyire eső Békés mezőváros esete, ahol a XVI század második felétől folyamatosnak ismerjük a református egyházi életet, a XVII században pedig szinte egybefüggően fennmaradt a lelkészek neve is.

25 A következő falvak, melyekben lelkészekről tudunk, Gyula közvetlen közelében elsősorban az egymásba torkolló Fehér- és Fekete-Körös közén és mellékén fekszenek: Doboz (1638, 22 Debreczeni Ember Pál i. m. 639-; Rácz Károly i. m. 192. 23 Rácz Károlyi, m. I6O-I6I., I63., 172., 177., 179-, 199-, 203-, 213,217., 227., 247., 250., 254., 264. Rácz huszonnégy zarándi helység XVII. századi lelkészének nevét ismerteti. 24 TtREL H. a. II. k.; Rácz Károly i. m. 230-232., 89-90. 25 Szegedi Károly: A békési református egyházban szolgált lelkipásztorok. Békés. 1904.