Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

század elején még beszélt idős emberekkel, akik a XVIII. század derekán fennálló falaira és tornyára emlékeztek.

68 Az épületmaradványok jóval később, legutoljára az 1931-34. évi föltárás után a második világháborút követően estek rombolás és telekbeépítés áldozatául. Úgy gondoljuk, hogy a ferences kolostor az 1556. év, a szerzetesek elköltözése után szintén lehetett protestáns istentiszteletek helye. Nincs adat mecsetté alakításáról, távol esik a vártól, így a keresztyének a hódoltság alatt is használhatták. Az 1567-i és az 1579-i török defterekben még szerepel a ráutaló Barát utca, ami természetesen fontos adat, de nem elegendő bizonyosság.

69 A vár török kézre kerülése éles korszakhatár nemcsak a város, hanem a protestantizmus helyi történetében is. Egy híján százötven év telik el - miközben a török eltakarodik -, míg a település magyar igazgatása újjászerveződik. Ezalatt a vallási és egyházi életről igen keveset tudunk. Amit a kutatásnak eddig sikerült föltárnia, arról a következő fejezetben szólunk. A vár elestét követő esztendőkről azonban ismert néhány adalék, mely mindenképpen a reformáció folytonosságát jelzi, Jóllehet a hódoltság idejére esnek, ezért indokolt, hogy még ebben a fejezetben foglalkozzunk velük. Ezek az adatok a magyarországi reformáció evangélikus és református után harmadik nagy hullámára, az antitrinitarizmusra vonatkoznak. Ismeretes, hogy az 1567-i debreceni zsinat zárta le a magyar református egyház megalakulásának folyamatát, egyszersmind történetének első szakaszát. A reformátusoknak azonban szinte azonnal védekezniük kellett az Erdélyből kiindulva terjeszkedő antitrinitáriusokkal szemben. 1569/70-ben a Tiszántúl középső vidékeinek helységeiben sorozatnyi hitvita kísérte Basilius István és Karádi Pál antitrinitárius prédikátorok térítő útját.

70 1569-ben Váradon és Debrecenben zajlottak le nyilvános hittani összecsapások, melyek a hazai protestantizmus fő áramának alakulását tevőlegesen befolyásolták. Bennünket ezúttal mégsem ezek, hanem az említettekhez képest - bár nem elhanyagolható, de - kisebb jelentőségűek, a „mellékszíntereken" zajló hitviták érdekeltek elsősorban. Balázs Mihály kutatásai során nemrég előkerült korabeli levelekből pontosan megtudható, hogy 1570. július 13-án Békésen, egy hét múlva, július 20-án ennek folytatásaként Belényesen rendeztek hitvitát. Antitrinitárius részről mindkétszer Basilius István volt a kezdeményező, Békésen Szegedi Lőrinc helybeli, Belényesen Karolyi Péter váradi református prédikátor vett részt ellenfélként. 1570 őszén Simándon újabb disputára került sor Karádi Pál antitrinitárius lelkész (később püspök) és 68 Scherer I. 50. 69 Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579- évi összeírása. Békéscsaba, 1982.4546., 54-53- Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. 70 Révész Imre i. m. 1938. 120-125-, 159-173-; Zoványi Jenő i. m. 1977. 11 kk., 138. kk.