Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

Ugyanekkor 1562-ben István nevű prédikátort találunk Gyulán. 1563-ban pedig új kiváló férfiú, Sztáray Mihály, a kor neves reformátora, és énekszerzője lett a gyulai prédikátor. Esze Tamás fedezte föl a gyulai uradalom báránydézsmajegyzékében a rendelkezést, ez év augusztus 12-én tizenkét juh kiutalását Sztáraynak. Társaihoz hasonlóan ő is számos helyen megfordult, szolgálatának állomásai gyakran változtak, Gyulára a Baranya megyei Laskóról érkezett, valószínűleg a lutheránus Kerecsényi védelmét keresve. Úgy látszik, Sztáraynak Gyulán sem lehetett sok nyugalma, mert a Tiszántúlon akkortájt diadalmasan terjeszkedő reformátusok vezetője, Melius Juhász Péter odautazott és hitvitát kezdeményezett vele. Magáról az eseményről nincs közvetlen értesülés, de közvetetten biztosra veszi megtörténtét az egyháztörténet-írás.

55 Meliustól fönnmaradt egy töredékes vitairat, mely arról disputál, vajon hol tartózkodnak a lelkek a halál és az utolsó ítélet között. Ez lehetett a tárgya a két kimagasló hitvitázó összecsapásnak, ugyanis Melius Sztáray nézeteivel szemben fejti ki álláspontját, és nincs adat arról, hogy másutt is találkoztak volna. A kérdés a korban nem tartott számot különösebb érdeklődésre, az irat pedig nem tartozik Melius jelentősebb művei közé. Ellenben a vita hangnemének türelmetlenségét néhány évvel később Károlyi Péter nagyváradi és Félegyházi Tamás debreceni prédikátorok - egyébként mindketten Melius hívei és az esemény idején külföldön tartózkodtak - fölrótták püspöküknek.

56 Esze Tamás szerint a haláláig hű lutheránus Sztáray a vita után kényszerült Gyulát elhagyni. Különben Kerecsényi, éppen ottléte idején, hosszabb ideig távol volt a településtől. Sztáray után távozott - Esze föltevése szerint - Sibolti Demeter iskolai rektor is, aki ugyancsak megmaradt lutheránusnak.

57 Bár nincsen közvetlen bizonyítékunk, mivel a Tiszántúl nagy része ekkor lesz református, valószínűnek gondolhatjuk a reformátusság túlsúlyra jutását Gyulán is. így érhette meg a város a vár 1566. szeptember 2-i elestét.

58 Sztáray és Sibolti elmenetelével véget ért Gyula városa művelődéstörténetének mindmáig legnevezetesebb korszaka, egy olyan időszak, melyben irodalomtörténetileg számon tartott személyek sora él itt hosszabb-rövidebb ideig, vagy megfordult a városban. A vonatkozó adalékok együttes számbavétele vitathatatlanul tanúsítja, hogy Gyula a magyarországi reformáció egyik fontos regionális központja volt. Személyes és intézményes szálak találkoztak itt, majd széttartva bonyolódtak tovább. A családi összefonódások még inkább hangsúlyozzák a betöltött jeles szerepet. Az eddigieken kívül hadd említsünk 55 Esze Tamás i. m. 170-192. 56 Révész Imre: Melius és Kálvin: Kolozsvár, 1936. 40-46. ; Horváth János i. m. 62-64. ; Kathona Géza: Melius Péter életműve. Studia et acta ecclesiastica II. Bp., 1967. 145-146.; Esze Tamás i. m. 171-172.; Melius: A lélek könyve. Debrecen, 1562-1563= RMNY I. 184. 57 Zoványi Jenő: i. m. 1977. 138.; Esze Tamás i. m. 174. 58 Révész Imre i. m. 1938. 120-125.; Zoványi Jenő i. m. 1977. 138-141.