Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

birodalmi gyűlésen a kisebbségben maradó evangélikus rendek nevében ünnepélyesen protestáltak az 1521-i wormsi birodalmi gyűlés Luthert elítélő határozata ellen. (Tudvalévően ekkortól nevezik a reformáció híveit protestánsoknak.) A következő esztendőben az őrgróf nevét ott találjuk az Augsburgi vagy Ágostai Hitvallás (Confessio Augustana), az első protestáns és a máig legfontosabb evangélikus hitvallás aláírói, hét fejedelem és két város között. A német reformáció történetében Brandenburgi György a feegyesmelleknevet kapta (Georg der Fromme). Vajon a könnyelmű ifjúkor után megkomolyodott és buzgón vallásossá lett emberrel állunk szemben, vagy a kortárs magyar ellenszenv a német reneszánszból érkezőnek is szólt - akár pár évtizeddel korábban Mátyás itáliai udvaroncainak -, aki korának gyermekeként egyaránt kedvelte a vidám udvari életet, érdekelt volt a középkori egyház javainak kisajátításában és egyúttal mélyen hitt is, tehát szükségtelen nagy lelki fordulatot keresnünk? Minden változat elképzelhető, ám ennek eldöntése már kívül esik munkánk tárgykörén. Mind a magyarországi protestáns történetírás, mind a gyulai helytörténet a XVIII. század végétől számon tartja, hogy a német reformáció egyik első fejedelmi pártfogója gyulai földesúr volt. Többen fölvetik, hol állítva, hol mint lehetséges eseményt, hogy magyarországi birtokain, így gyulai uradalmában is - nemcsak Budán - támogatta a reformációt. Ez az a kérdés, amire fentebb utaltunk, amit adatokkal alátámasztani eddig nem lehetett.

4 Márki Sándor megtoldja az előzményeket. Úgy tudja, hogy a boszniai eredetű, arad-csanádi birtokos Jaksics család, huszita volt. Nagylakon és más közeli helységekben templomokat emeltek a huszitáknak, és 1517-ben huszitizmusuk indítja őket egy határbeli szentszobor kiásására, amit az aradi káptalan kivizsgál. Márki szerint a szomszédos Brandenburgi birtokokon 1524-ben következett be fordulat. Ő Kenderessy János simándi plébánost (1525) tartja a lutheranizmus „első pártfogó"-jának a környékbeli klerikusok között.

5 Karácsonyi János viszont éppen a Márki által idézett adatokra támaszkodva, az őrgróf kegyurasága alatt álló plébániákról, köztük a gyulairól állapítja meg, hogy az 1520-as években semmi jelét nem mutatják, hogy a 4

Sinay Miklós: Közönséges előadásai a XVI. század egyháztörténetéről (1794). (Praelectiones publicae in históriám ecclesiasticam seculi XVI.) Sajtó alá rendezte és magyarra fordította Herpay Gábor, revideálta és bevezetéssel ellátta S. Szabó József. Debrecen, 1911.48., 158.; Tóth Ferenc i. m. 33-35.; Ecsedy Gábori, m. II. 29.; Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most történeti és statisztikai vázlatokban. Gyula, 1858. 42.; Rácz Károly i. m. 6-7.; Zoványi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1921. 27., 30-31-, 35.; Révész Imre: Magyar református egyháztörténet I. 1520 tájától 1608-ig. Debrecen, 1938. 47.,50-51-; Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945- Bp., 1985- 17. 5 Márki Sándor: Aradmegye és Arad szabad királyi város története. I. k. Arad, 1892. 514-515.; uő. Arad vármegye protestánsai az erdélyi fejedelmek korában. Erdélyi Protestáns Közlöny 1895- 117-119-