Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

reformáció hívei lennének. Sőt sajátos észjárása szerint Brandenburgi bőkezű adományai a világ szemében szinte lejáratták a gyulai plébániát s ezzel egyengették volna a reformáció érvényesülését, azaz indirekt hatást mégis megengedhetőnek tart.

6 Scherer Ferenc Karácsonyi nyomán haladva, elismeri ugyan, hogy az őrgróf sűrűn levelezett uradalmának tisztjeivel, de rámutat, hogy 1520-ban járt utoljára Gyulán. A katolikus egyház ebben az időben Gyulán éppen az említett kegyúri adományok kapcsán is elevenségének, nem pedig a reformáció befogadásának több jelét adta.

7 Ezen a ponton kell figyelmeztetnünk egy történeti tényre, mely az utókor értelmezéseiben vált ellentmondásossá, akik átélték, kevéssé érezhették annak. Mind a katolikus, mind a protestáns érdekeltségű egyháztörténet-írás gyakran elhanyagolja, vagy nem emeli ki kellően a Luther föllépése utáni évtizedek átmeneti jellegét. A visszapillantók rendszeresen fölbukkanó leegyszerűsítő véleményével szemben a reformáció nem az egyházszakadás szándékával, hanem az egész katolicizmus megújításának igényével indult. A protestantizmustól elhatárolódó tridenti zsinat befejeződésével (1563) vált végleg fölismeréssé az új egyházak születése. Hadd utaljunk kissé előremutatva és példaként egy a Gyula és vidéke vallási hovatartozását utóbb alaposan befolyásoló egyháztörténeti eseményre. A magyar református egyház megszerveződését közvetlenül megelőző, az egyháztörténetben debrecenegervölgyi hitvallásnak nevezett, 1561-62-ben keletkezett hittani irat még számos olyan hivatkozást, idézetet (leginkább az egyházatyáktól) tartalmaz és szóhasználata, fogalmai is olyanok, melyek nem jósolják egészen biztosan a bekövetkező szakadást.

8 Visszatérve Brandenburgi Györgyhöz, tény a reformáció iránti budai rokonszenv és a gyulai katolikus plébánia pártfogásának egyidejűsége, ami persze nem azonos a reformáció gyulai terjesztésével, de elvileg az utóbbi sem zárható ki. Az, hogy a német választófejedelem őrgrófot halála előtt néhány évvel 1541-ben Németországban fölkereste Dévai Bíró Mátyás, a hazai reformáció első nagy alakjainak egyike, arról vall, hogy a magyarországi protestánsok nem felejtették el őt.

9 Mindezek fényében érthető meg igazán a következő évtizedek eseménysorozata: Brandenburgi földesuraságának vége után mintegy harminc esztendővel szűnik meg a katolikus egyházi élet Gyulán. Ezekben az évtizedekben a reformáció több szálon bontakozik ki városban és vidéken. Különösen két körülményt kell kiemelnünk. Az egyiket a fejezet elején jellemzett tényezők alkotják: a mozgalmas 6 Karácsonyi I. 183-185. 7 Scherer I. 172-173. 8 Révész Imre i. m. 120-125. 9 Bucsay Mihály i. m. 1985. 25.