Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

lépése azonban ismételten változtatott a Ferdinánd hűségén maradt vár helyzetén. Ez volt Gyula reformációjának társadalmi-politikai-gazdasági háttere. Bár a város korabeli állapotáról valóban sokat tudunk, meg kell mondanunk, hogy reformációjáról mégsem igazán elegendőt. Ennek okát a magyarországi reformáció forrásainak sokszor töredékes voltában kereshetjük. Ismerjük a folyamat fejleményét, a XVI. század végén túlnyomórészt protestáns országot, de nem ismerjük kellő részletességgel annak szakaszait és közbülső történéseit. A magyarországi reformáció nem egyetlen központból indulóan hódított, hanem párhuzamosan egyszerre több városban és vidéken, változó erősséggel és sikerrel - olykor szeszélyes földrajzi eltérésekkel - folytatódott mintegy fél évszázadon át, az 1520-as és az 1570-es esztendők között. Gyula és vidéke azok közé a helyek közé tartozik, ahol legkorábban jelentkezett a reformáció. A legkorábbinak mondható nyomok azonban föltevések, ténybeli adatokkal eddig nem igazolhatók, viszont vannak olyan fontosak, hogy foglalkoznunk kell velük. A gyulai uradalmat I. Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adományozta 1482ben. Ennek elhunyta után (1504) özvegye, Frangepán Beatrix lett a földesúr, aki férjhez ment a nála valamivel fiatalabb Brandenburgi György őrgrófhoz (Markgraf Georg von Brandenburg-Ansbach), a későbbi porosz királyi, majd német császári trónra kerülő Hohenzollern család sarjához. Az asszony hamarosan bekövetkező halála után az őrgróf vált kereken két évtizedre (15101530) a gyulai uradalom tulajdonosává.

3 / A korábbi történetírás - amennyiben értékeli - többnyire ellenszenvesen mutatja be az őrgróf magyarországi ténykedését. Léha udvaroncnak ábrázolja, aki rossz irányba nevelte a gondjaira bízott unokaöccsét, II. Lajos királyt. Valószínűleg a török veszélytől tartó köznemesség szemlélete élt tovább. Ők a hazai viszonyokkal és szokásokkal nem törődő, gyűlölni való idegent (nem magyarországit) látták Brandenburgi Györgyben. Az őrgróf magyarországi házasságának dinasztikus érdekei nyilvánvalóak. így vélt hozzáférni a még mindig tetemes nagyságú Hunyadi vagyonhoz. Számunkra mindez csupán a gyulai helytörténet különösen érdekes eseménye maradna, melynek nem kellene bekerülnie a protestantizmus gyulai történetébe, ha nem tudnánk, hogy Brandenburgi György már az 15 20-as évek elején, Magyarországról távozása előtt Luther támogatói közé tartozott, levelezett a reformátorral. Tagja volt annak a szűk, de a hazai protestantizmus történetében jelentős csoportnak, amely a budai udvarban a királyi párral együtt rokonszenvezett a reformáció gondolataival. Egyike lett annak a hat német fejedelemnek, akik tizennégy várossal karöltve 1529-ben a speyeri 3 Scherer I. 65-70.