Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

A hitélet területéről annál több eseményről számolhatunk be. Az a nagyfokú elevenség és lendület, ami az ébredés idején jellemezte a gyulai reformátusokat - mint jeleztük - elképzelhetetlen lett volna az előző negyedszázad történései nélkül. Ugyanez elmondható országos kitekintésben is. Az emberek transzcendencia iránti fogékonyságát pedig bizonyosan fölerősítette a háború okozta megrendülés. A háború alatt ellanyhult egyesületi tevékenységnek már nem volt ideje igazán újjáéledni. A Lorántffy Zsuzsanna Nőszövetség föloszlott és mint az Országos Református Nőszövetség gyulai szervezete alakult újjá. A budapesti Istenhegyi úti bibliaiskolákon több gyulai nő is részt vett, értelmiségiek és a gazdarétegből egyaránt.

41 A cserkészcsapat ismét megszerveződött, de hamarosan minden egyháztársadalmi egyesületet államilag föloszlattak. A legmozgalmasabb és legtöbb embert érintő vallási alkalmakká a közvetlenül egyházi rendezésű evangélizációk, imahetek, csendesnapok és konferenciák váltak. Az első nagyobb rendezvényt 1945-ben a reformáció emlékünnep hetében tartották mindennapos evangélizációval, a zárónapon nemek és korcsoportok szerint elkülönülő istentiszteletekkel, majd közös úrvacsorával. A belmissziói bizottság háború utáni első jelentése szerint megerősödött a templomba járás, a korábban majdnem elnéptelenedő vasárnap délutáni istentiszteletet is 180-200-an látogatták. A házi istentiszteletek rendszere kiterjedt a tanyavilágra. A lelkészek és a laikus gyülekezeti munkatársak hetente egyszer összegyűltek imaórára és a következő hét teendőinek megbeszélésére. 1947 tavaszán rekordszámúan, 118-an konfirmáltak, köztük sok felnőtt. Ezen a pünkösdön 744-en úrvacsoráztak, ami a gyulai reformátusok becsült lélekszáma 10%-ának felelt meg, a szokásosnak mondott 2% helyett. Talán a legnagyobb szabású megmozdulás volt az 1947. IV. 29.-V. 1-jei lelkészi és presbiteri konferencia, melyen napközben a környező helységekből összegyűlt presbiterek számára előadások hangzottak el, két este pedig huszonnyolc lelkész ugyanannyi háznál hirdette az igét a város különböző pontjain. Nem kis feladat lehetett a szállások és az étkeztetés megszervezése sem.

42 A kor hangulatát és jövőre vonatkozó elképzeléseit híven tükrözi az a terjedelmes dokumentum, mely a zsinat fölhívására presbiterek közreműködésével készült 1947 nyarán. A szöveg hangsúlyosan a hitbuzgalmi tevékenység megerősítését jelöli az egyház központi feladatának: rendszeres istentiszteleti részvétel, hatékonyabb lelkészi munka, az egyházfegyelem megszigorítása katekizálással, imaközösségekkel. A lelkész aktív politikai szerepet ne vállaljon. (Gondoljunk rá: ekkor Tildy Zoltán a köztársasági elnök, titkárságát 41 Jkv. VII. 424.; Ötvös László: Bibliakiadás és gyülekezetépítés. Studia et acta ecclesiastica V. 465. 42 Jkv. VII. 267., 273-, 276., 339-, 419.