Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

A kurátor és a magtárnok külön számoltak el az alapítványokról, melyekből 1888-ban tizenöt volt 13 768 Ft. és 95 kr. tőkeértékben, ám azt nem jelezték, hogy a tárgyévben kamataikból mennyit fordítottak a megjelölt célokra. Ezektől elkülönített egyenleg készült a temetkezési egylet pénzforgalmáról és a magtár forgalmáról, melyből azonban 1100 Ft- eladási érték megjelent a bevételek között is.

95 Összegzőén megállapítható, hogy a bevételek jelentékeny része a kötelező jellegű adókból folyt be, szemben az ezzel magyarázható csekély önkéntes adományokkal, a kiadásokban viszont a bérek és az állagmegóvás-beruházás dominált. A rendkívüli bevételek és kiadások viszonylag szerencsésen kiegyensúlyozzák egymást. Az egész korszakban a legbizonytalanabb egyházi jövedelemforrás mégis az egyházi adó volt. Az 1857. évi pénzreform után készített adókulcs még tapadt a rendi fogalmakhoz. Vagyoni tekintet nélkül minden házaspártól egy forint párbért és fél-fél véka búzát és árpát kért. A továbbiakban mérsékelten progresszív módon ház, szántóföld, legelőrész, szőlő, malom után adóztatott, s így tagadhatatlanul kedvezett a földvagyon nélküli honorácioroknak és iparosoknak. Papp Mihály szerint az 1862/63-as adóévre 1070 forintnak és 146-146 köböl búzának, valamint árpának kellett volna befolynia. Ehelyett kint maradt tartozás 369 Ft. 82 kr., a tervezett mintegy harmada, illetőleg mindkét gabonafélének kb. egynegyede. Három évre visszamenőleg a hátralék, a terményt is pénzre átszámítva, meghaladta a 2000 Ft-ot. (Összehasonlításként az 1862/63. évi pénztári összes bevétel 2735 Ft. 80 kr. volt.)

96 Kisebb-nagyobb polgári reformokat szinte folyamatosan végbevittek az egyházi adózáson. Fokozatosan megszűnt az egyházfiak és a presbiterek közreműködésével végzett adószedés. 1865-től hivatásos adóbegyűjtőt alkalmaztak. Megengedték a gabonarész pénzre váltását, ugyanekkor a díjlevelek immár másfél évszázada hagyományos természetbeni tételeit szinte mind pénzben kezdték fizetni (1861). Áttértek a polgári évre (1866). 1873-ban eltörölték a gabonaadót és elfogadtak egy valóban polgári értékrendet tükröző kivetési kulcsot, ami ugyan fönntartotta a párbérfizetés egyenlőségét, de a másik részt az állami adó bizonyos hányadában (8-12%) szabta meg, s ez a szerkezet korszakunkban alig változott, lényegében kevéssé mozdult el a progresszivitás felé, amíg az 1904-ben kezdett zsinat végleg eltörölte a feudális szolgáltatásokra emlékeztető adózási formákat.

97 A hátralékok azonban sosem fogytak el. Azzal, hogy a költségvetések « ív. 610-613. 96 Jkv. II. 478-487.; III. 99-; TtREL I. 29- i. 59- d. 97 Jkv. II. 280-282., 292.; III. 62-64.; 103-; IV. 385-386.; Egyházi törvénykönyv 1904: 99-101. (III. tc. 13. §).