Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Most, hogy Rólad írok, szeretném, ha versem Olyan lenne, mint egy pompás drága szőnyeg, Melyet Múzsám ujja, üzenet útjának Szívemtől szívedig a legszebb szavakbóL S aranyfényű szemed sugarából szőtt meg. Ám, ha mégsem olyan, mint illenék Hozzád, És ízlésed érte hitvány lanttal vádol, Tekintsed szívemet, mely zsugori módra Egy szálat sem adott szemed sugarából. III. Mikor a halál nagyon megtipor, Madonna, Te vagy a húsvéti bor. Léthe-boroknak aranyi vedre, Te részegítsz újabb hitekre: Hogy a magyar föld nem lándzsás talló, S a rög, ha kérdem, nem átkot valló, Hogy a magyar lant szépséges érdem, S ha még zuhanok, hajolnak értem. Hogy jaj és ima nem puszták szava, S velük vesznénk, ha Isten játszana. S ami hit minden, szent diadalmi: Amíg láthatlak, halál meghalni! IV. Ott, hol a dombon egy nyárfa lombját Felhőkbe látszik mártani, Láttalak egyszer rövid ruhában Felnyújtott karral állani. Két tenyered közt ott úszott éppen A Május holdja telten át... Ilyen mesét csak Kelet teremthet, Vagy tán csak költők lelke lát! S remegve szóltam: „Oly karcsú vagy most, Mint égre hajló pálma-szál!