Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALMI MUNKÁSSÁGA A KORTÁRS KRITIKA TÜKRÉBEN

négyszáz pengő, amibe egy-egy ilyen kötet kerül. Persze, ezt hiába magyarázza az ember az önköltséges költőnek. Otthon rokonok, atyafiak, hivatalbeli kollégák között megannyi poéta laureatus mind. Tartok attól, hogy ez a néhány sor, amellyel most egy gyulai költő kötetét kiemelem a többi saját kiadású verseskönyv közül, egyszerre lökésszerűen fel fogja lendíteni a pesti és a vidéki kisnyomdák forgalmát. Ha ennek sikerült felhívnia magára a figyelmet, miért ne sikerülne nekem is? - gondolják majd az álköltők, félköltők és önköltők. Nosza, írják csak a verseket, nyomassák csak a köteteket. De nem hiszem, hogy akadna az ismeretlenségben még egy olyan komoly, mély, érett és szép tehetség, mint ez a gyulai Nagy Gusztáv. Nevét nem hallottam soha, csak azt tudom róla, hogy újságíró, sőt egy vidéki lap főszerkesztője. Ezt is egy verséből tudom, amely, olyan bájos, közvetlen, szomorú és igaz, hogy nem állom meg: ide kell iktatnom. A címe „»Főszerkesztő úr« 1935". Érdes kútvízben -Artézi kútra Mégsem járhatok Megmosakodtam. Egy szakadt ingben Megtörülköztem, S elmosogattam Az esti edényt. S míg csorba csészém Oldalán siklott Tenyerem, és míg Eltörülgettem: Átgondoltam, s hogy Kisepregettem, Megírtam az Ünnepi vezért. Aki ezt így, ilyen kevés szóval, ilyen bölcs humorral, ilyen okosan és mégis poétikusan meg tudja írni, az költő, igazi költő, még ha - maga is adja ki a verseit. Az szól ki belőle, ami a beérkezettek közül is csak kevésben: férfilíra. Nem halmozza a jelzőket, nem ír meg vizenyős érzelmeket, nincsen egyetlen erőltetett képe, egyetlen hamis kifejezése sem. Nem lelkendezik, nem áradozik, nem gyárt színfalhasogató új szavakat. Senki hatását nem fedeztem fel benne, csak egyvalakire emlékeztet, de nem verseinek megírásában, hanem belső magatartásában, lényének szelíd szomorúságában: Tóth Árpádra. Nagy Gusztáv is éppen úgy meg tudja találni a forma és a mondanivaló egyetlen lehetséges összhangját, darabosság, zökkenő nélkül, mint ez a leglíraibb magyar lírikus. Nagy Gusztávnak minden