Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALMI MUNKÁSSÁGA A KORTÁRS KRITIKA TÜKRÉBEN

verse nemcsak jó vers, hanem szép is. Éppen az átlagon felüli költőknél ritka ez a találkozás. Nagy Gusztáv a vers ütemének gátjai és a rímek csapdái között botlás nélkül fut végig a gondolat égő fáklyájával. Témái is messze esnek a szokásos agyonnyaggatott „verstémáktól". Első versének címe például Szegény ember megáldja a rigó énekét. A kötet legszebb költeménye Nekrológ egy kutyáról, amely „angyalok ölében alszik assisi Ferenc palástja mellett". „Szánlak, hogy nem vagy, s mégis így vallom: nem a balvégzet / Órája vitt el, / Jobb sors neked ott túlnan Istennél játszadozni a / Kicsinyeiddel" - írja. És a képei milyen gyönyörűek: „Ábrándjaim szelíd őzei előtt az erdőt felégetted". A férfi keményebb, hűvösebb, erősebb költészete ez, ő maga írja a férfiszerelemről ezt a két sort. Egész költészetére, lelkületére legjobban illik: Világa mély, hallgatag, sűrű S zárt, mint a karikagyűrű. (Boldizsár Iván) Részletek a Békés 1936. december l-jén tartott irodalmi estjének méltatásából ...Egymás után léptek az előadói asztalhoz a sorsharag bajvívói, fővárosi és gyulai költők és írók, a hallgatóság pedig hálásan tapsolt a költeményeknek és a novelláknak, jeléül, hogy az irodalomnak hálás talaja van Gyulán. Ventilla Sándor az ő nagyraértékelt kiváló művészetével Pákozdy Ferenc, Sinka István és Nagy Gusztáv verseiből szavalt. A hallgatóság, mint mindig, most is hálásan tapsolt neki. A költők sorát József Dezsőné nyitotta meg, költeményeiből olvasott fel. A hangulatos, szép verseknek nagy hatásuk volt, megtetézve a kiváló költőnő eddigi sikereit. Sinka István, aki az irodalmi est középpontjában állott, a maga tiszteletreméltó egyszerűségében jelent meg az előadói asztalnál, és felolvasott néhányat azokból a versekből, amelyek az ország határait átlépve, idegen népek előtt fogják a magyar őskultúra egekig érő őserejét dokumentálni. És az idegen világ is ámulattal fog gyönyörködni benne, hogy revelálódik a magyar géniusz az egyszerű pásztorember minden idegen hatástól szűz, csodálatos magasságokba feltörő szellemi kitöréseiben. Sinkát nem lehet a kritika megszokott mértékével mérni, aminthogy verseinek egész megértéséhez több kell az egyszeri hallásnál, de azért így is meglátjuk az isteni szikrát, amely ott villózik az istenáldotta költő minden során. Aki csak kicsit is közét tartja a poézishez, az meghatva és megbűvölve hallgatta Sinka Istvánt a keddi estén. Erdélyi Józseí és Pákozdy Ferenc volt az irodalmi est két budapesti vendége és két kimagasló eseménye. Erdélyi verseiből adott elő. Szívből jövő egyszerűség, kifogástalan forma tökéletesség, a gondolatok mélysége jellemzik költészetét, és a Tisza partján halászkunyhó című versének hallatára megértjük és magunkévá tesszük Pákozdy megállapítását, amikor előadást tartva Erdélyiről, akit mesterének